Kabdebó Lóránt szerk.: Érlelő diákévek. Napló, levelek, dokumentumok, versek Szabó Lőrinc pályakezdésének éveiből, emlékezések az 1915–1920–as évekről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1979)
A FORRADALMAK ALATT ÉS UTÁN
SZABÓ LŐRINC LEVELEI SZÜLEIHEZ Lúgos, 1918. szeptember 29. d. e. 9h. Kedves Szüleim! Alighogy leírtam a címet, már abba kellett hagynom, csak most folytatom, délután. Sorakozóra hívtak, mert itt még vasárnap délelőtti szórakozásról is gondoskodnak: Sinka tűzmester úr, a nyeregés szerszámtudományok tudora ékes előadására kellett volna hallgatni. De a fene hallgatott rá! Helyette újságot olvastunk. Épp most terjedt el a hír a bolgár fegyverszünetről. Nagyszerű dolog volna; bizony én roppantul unom ezt a háborút a maga csömörletes politikusaival együtt. így rabolja el, percről-percre, szép fiatal életünket! Ha ennek a hírnek mélyebb következményei is volnának, még talán nem is vesztenék sokat, mert hisz egy évet mindenképpen kellett volna szolgálnom. De valami túlságosan nem lehet bizakodni egy közeli békében ... Én nem vesztek semmit, ha békét kötnek, más se, aki becsületes, két kezével vagy eszével dolgozó ember, — csak a politikus urak és a hadimilliomosok vesztenek. De ők se vesztenek semmit, csak úgy gondolják. Ök az állam presztízsét védeni nemes foglalkozásuknak tartják, persze csak szónoklatokkal és udvari kihallgatásokkal „harcolnak". Tovább is ott fognak ülni a bársonyszékben, utaznak hálókocsiban, — még csak nem is lesz igazi sejtelmük arról, hogy a színjáték közben egynéhány embermillió a föld alatt rothad. — A nyomorultak!! Emlékszem, de mindnyájan emlékszünk, hogy azelőtt mi volt egy fiatal törekvő és tehetséges ember élete, mikor letette az érettségit. És hozzá jelesen! Ugyan maga az érettségi bizonyítvány már csak eszköz volt a kezében, olyan lépcsőféle egy magasabbrendű élethez, amely előtte ragyogott, az ismeretlenségtől és távolságtól megszépítve ... Pest,... az élet láza . . . tudás, tanulás ... az isteni szellem: Művészet! És e helyett itt tolja az ágyút, előre-hátra, tanúi