Kabdebó Lóránt szerk.: Érlelő diákévek. Napló, levelek, dokumentumok, versek Szabó Lőrinc pályakezdésének éveiből, emlékezések az 1915–1920–as évekről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1979)

DEBRECENI VERSEK

VÁGYAK ÉS SZENVEDÉSEK .. SOK KÉRDÉS ÉS EGY FELELET . Miért szeretlek? — Ó jaj, én nem tudom, de mindig úgy sír a lelkem érted, ha elszakít a tér; a Fény, öröm s az Élet: mind-mind tebenned él s az én álmaimat csak bánat-virágok hintik ... Művészet, szent oltár, a költő tiszta tükre, kinél a fáradt Vágyak örök forrásra lelnek : mily jó, ha bársonyos szemedben elmerülve e mély kristályon át megcsókolom a lelked! Fehérruhás angyalként mindég előttem látlak és lábadhoz borulva könnyel, dallal imádlak; — miért imádlak? — Öh jaj, szegény, bolyongó lelkem, hol lelsz végűi nyugalmat? Fönt a mennyben? Alant-é a mélységes pokolban? — Óh, mért kell így szeretnem? — Szelíd szemed, szerelmem, mosolygva szól : Ananké !. .. 1918. december