Kabdebó Lóránt szerk.: Érlelő diákévek. Napló, levelek, dokumentumok, versek Szabó Lőrinc pályakezdésének éveiből, emlékezések az 1915–1920–as évekről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1979)

DEBRECENI VERSEK

Immár lemerült a hold és a Plé'íadok, — éjfél van, elmúlt a találka-óra és én egyedül virasztok ... Szép leány az én leánykám, mint aranyos virág, úgy hajlik karcsú derekával: Klé'ís, akit szeretek és akiért az egész Lydiát se venném el cserébe . . . • Mint a galyak tetején pici mézizü alma piroslik, fent a fa legtetején, otthagyva az almaszedőktől, — ó nem ! nem feledék, — de kezük sose tudta elérni ! 1917. december 21. KARÁCSONYEST, NYUGALMAS ESTE ... Karácsonyest, nyugalmas este, szemünk a friss havon mereng; és lelkünk bánattal övezve ki tudja merre, merre leng? — A szél kint a havat kavarja és trombitálva jár a tél; a lelkünk félve gondol arra, ki tőlünk most oly messze él.. . Karácsonyest. — Egy drága könnyben óh mennyi boldogság van itt! A gondolatunk messzeröppen és lelkével ölelkezik : — elcsöndesül az ég haragja, csillag ragyog, elült a szél és lelkünk áldva gondol arra, ki nemsokára visszatér .. . 1917 karácsonyán