Kabdebó Lóránt szerk.: Érlelő diákévek. Napló, levelek, dokumentumok, versek Szabó Lőrinc pályakezdésének éveiből, emlékezések az 1915–1920–as évekről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1979)

DEBRECENI VERSEK

— e boldog éjszakán, szerelmek éjszakáján csak én bolyongok itt, a gyásznak árva táján, kitagadott fiú reményben és örömben ; Szerelem, kit szivemben soha meg nem találtam, Szerelem, ki vigaszt már nem adsz csak a halálban : bús álmaim között csak érted hull a könnyem ... 1917. október 17. MÉRT JÖSSZ ISMÉT ELÉM, ÉN SZOMORÜ SZERELMEM Mért jössz ismét elém, én szomorú szerelmem, tünt éltem tengerén te átkozott hajó? Ma újra sírt e szív, ma újra fájt a lelkem, — oly szép és bús az Éj: — meghalni volna jó! A tenger éjszakában, ezüstös ég alatt rád gondolok, Kató, reménytelen, tört szívvel; ajkam megrészegítik szerelmes, szent szavak s összekulcsolt kezem feléd imádva ível. Fekete ágak közt pajkos, mosolygó szálak: a hold sugarai vígan bujkálva szállnak s Cynthiát emeli ezüstfogatja könnyen. — — Meddig bolyongok én, egyedül és hiában? Ez átkos ég alatt, nagy tenger éjszakában rád gondolok, Kató, — s lassan kihull a könnyem ... 1917. október 20. LA PRIÈRE D'UN PAÏEN (BAUDELAIRE) Óh, ne enyhülj hát lángdühöddel: szivem jégzsibbadás födi, — lelkem hóhéra, Kéj, ne lökj el! Diva, supplicem exaudi!