Mácza János: A mai Európa művészete (1926) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1978)

Irodalmi és művészeti irányzatok

pillanat minden lehetőségét, adottságát megfogható energiává, bölcsességé sűríteni."* Az élet reális energiája és bölcsességünk, szerinte, lehetővé teszi, hogy az emberi életből gyökerestül kiirtsuk a művészet, az irodalom stb. minden ártalmas hazugságát, mindenfajta „illúzióját", másodszor pedig azt, hogy megteremtsük az élet „új szépségét". Ez az „új szépség" természetesen reális és tudományos. „Mindennapi életünk szépségét — írja — a manekenek, a fodrászok parókaművészete, egy technikai konstrukció egzaktsága határozza meg... Mi a villamos, természettudományos festészetet követeljük. A dráma és a film mostani formájának el kell tűnnie; éjjelente óriási színes káprázatdrámák fognak lejátszódni egünkön, és napközben ezek a transzformátorok hanghullámokra szerelődnek át, melyek megzengetik az atmoszférát.!" stb. Nincs korunknak olyan tudományos és technikai vívmánya, amelyet Hausmann ne használna fel az ember mindennapi életének megszépítésére. Akárcsak Marinetti, ő is felfigyel a tapintó szervekre, de úgy véli, hogy Marinetti taktilizmusa csak „az ókori római gladiátorversenyek szadizmusát helyettesíti". Mert mi összes érzékeink kiszélesítését és meghódítását követeljük ... A haptizmust követeljük, amint hogy az odorizmust is követeljük", vagyis a szaglás művészetét. Hausmann mindent — az egész kapitalista kultúrát, civilizációt, bölcsességet — az egyéni lét megszépítésének rendeli alá. S ezen a platformon, vagyis a nagytőke tendenciáinak (technikai haladás) és a kispolgárság tendenciáinak (az egyén tökéletessége) elméleti szintézisében a haptista-dadaista Hausmann mégis találkozik a taktilista-futurista Marinettivei. 8. A puristák esztétikája, a gépesztétika és a konstruktivizmus Az utóbbi évek egyetlen művészeti jelensége sem produkálta a formai és módszerbeli eredmények olyan gazdagságát, mint a kubizmus. A kubizmus, amely következetesen érvényesítette álláspontját a képarchitektúra és a szuprematizmus kísérleteiben, a formák és a színek elemzését elvitte egészen a kifejezés legteljesebb egyszerűségéig, elemi interpretációt adott az egész festészetről, kidolgozta a formák és a kompozíció analitikus tanulmányozásának metodológiai rendszerét minden képfajtára vonatkozóan, (kezdve az ősember rajzától), s végül megfogalmazta — a festészet tovább* L.: Raoul Hausmann: Prezentizmus, a fajnémet lélek, puffkeizmusa ellen. Ford. Gáspár Endre. MA, 7. évf. 1922. 42—44. 1.