Mácza János: A mai Európa művészete (1926) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1978)

Irodalmi és művészeti irányzatok

re alkalmazva merő balgaság, dadaista nyelven szólva. Mert hiszen miféle logika, miféle tartalom lehet például ebben: Kurt Schwitters: Cigarren Cigarren Ci gar ren Cé i gé á err err e en Cé Cél CélGé CélGéA CélGéAeR ... és így tovább* „Semmi tartalom, semmi logika". De van itt valami, amit csak a dadaista ért. Mégpedig a belső képe annak, ahogy totálisan érzékelik az egész világot, a dadaista világát. A dadaista azt mondja: „u", kiölti nyelvét és nevet. Te megijedsz vagy szintén nevetsz, ez neki mindegy. Egyáltalán, te, ő, ti, ők — mindegy. Minden egyenlő nullával. Fontos, hogy a dadaista nevet, fontos, hogy jól érzi magát, elégedett, és semmi több. Ez a dadaista irodalom és a dadaista művészet értelme, tartalma, logikája. Mint minden jelenség azonban, a dadaizmus sem lezárt végérvényes; a dadaizmus is csak egy lépcsőfoka a dialektikus fejlődésnek. Az alapvető, karakterisztikus tendencián kívül vannak benne még bizonyos negatív tendenciák is, amelyek a fejlődés során pozitívvá válnak vagy jellemzőbb kifejezést nyernek. Nem is szólva arról, hogy a dadaizmus fő tendenciája (a százszázalékos elutasítás mindennel szemben) egyáltalán nem volt al* Első magyar közlése: MA, 7. évf. 1921. 138. 1.