Mácza János: A mai Európa művészete (1926) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1978)

Irodalmi és művészeti irányzatok

Legutóbbi regénye, a Tovarna na Absolutno már világosan mutatja hanyatlását. Capek eleven szatírája és fantasztikuma itt már elveszti filozófiai értelmét, már csak mint szórakoztató elem funkcionál. Capek közeledik a „völgy" felé, ahol a cseh irodalom többi képviselője él. Itt, a „völgyben" nagyon világosan megmutatkozik a német kultúrának a cseh irodalomra gyakorolt erős hatása. A cseh próza általános jellemzője a naturalizmus, amely igen nyugtalanul ingadozik a szexualitás és a burzsoá élet komoly témái között (szerelem, házasság, gazdagság, szegénység stb.). A cseh prózaírók legjobbjai közül meg kell említenünk Vojtech Mixat, a kiváló analitikust, aki közelebb áll a realizmushoz, mint a naturalizmushoz; Marie Majerovát, a népszerű novellistát, aki a nők életéről ír; Emil Valcheket, Helena Capkovát; a többiek végeredményben nem képviselnek különösebb értéket. Aki ismeri a mai német limonádé-regényeket, lényegében őket is ismeri. Ugyanez a helyzet a drámairodalom terén is. Ha a színházak műsorát összehasonlítjuk a cseh irodalom termésével, nagyon szegény a kép. A műsor favoritja Karel Capek s mindenekelőtt R. U. R. című színműve. Capek a nemzetközi forradalmi hullámnak és a cseh nemzeti forradalom konszolidációjának az idejében békülékeny tendenciájával nagy sikert aratott a kispolgári közönségnél, amely ugyancsak békülni, konszolidálódni akart, és valahogy menekülni kívánt a forradalmi hullám elől. A cseh irodalomnak Capeken kívül csak egy viszonylag jelentékeny drámaírója van, Arnost Dvorak. 1920-ban a Cerven (Junius) kör néhány fiatal írója megpróbált Prágában egy kis Forradalmi Színházat szervezni, de a dolog nem úgy sikerült, ahogy elgondolták. A Forradalmi Színház megnyílt, de forradalmisága nem tartott sokáig, mert a színháznak nem voltak alkalmas drámái a műsorához. Munkájának annyi volt az eredménye, hogy cseh nyelven bemutatta a fiatal németek (Hasenclever, Franz Werfel) drámáit, és szóhoz juttatott néhány fiatal csehet. Formai szempontból a Forradalmi Színház széttörte a naturalista és az impresszionista színpad formáit, és alkalmazni kezdte az expresszionizmust. A nemzeti forradalom mámora körülbelül 2—3 évig tartott, majd fokozatosan jött a kijózanodás, különösen a munkástömegekben. A kijózanodásnak nem tudták elejét venni sem a nemzeti szocialisták frázisai, sem a kormány-szociáldemokraták jelszavai. A tömeg megérezte, hogy egyszerűen becsapták, és hogy a nemzeti köztársaság „demokráciája" csak a burzsoázia demokráciája. Ez az ér-