Mácza János: A mai Európa művészete (1926) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1978)
Botka Ferenc: Előszó
is utal: a bécsi „felkészülés" idején újragondolta egész pályakezdését, a magyar és az európai avantgárdé útját, megkísérelve annak marxista értelmezését és értékelését/' Erre annál is inkább megvolt a lehetősége, mivel Bécsben rendelkezésére álltak A Tett és a Ma évfolyamai, amelyek összefüggő képet adtak az új művészeti mozgalmak kezdeményezéseiről; s természetesen a nyugati irodalom is, amelyben — nyelvtudása révén — könnyen tájékozódhatott. Élete úgy alakult, hogy e „felkészülését", előtanulmányait Moszkvában is folytatni tudta. 1923 nyarán jutott ki családjával — a nemzetközi Vörös Segély útján — a Szovjetunióba, s rövidesen a Közoktatási Népbiztosság irodalmi osztályára került. Itt — szinte azt mondhatni — hivatalból tudott tájékozódni és anyagot gyűjteni mind a szovjet, mind pedig a nyugati baloldali irodalom és művészet új jelenségeiről. (E tájékozódást a személyi kapcsolatok is elősegítették. Mácza már 1923 végén megismerte V. V. Majakovszkijt, később pedig A. M. Rodcsenkot, El Li.szickijt és az orosz modernek más képviselőit.) Minden valószínűség szerint 1924 elején kezdett hozzá mindkét témájának tudományos megfogalmazásához. Az új orosz irodalom útja elsősorban Nyugaton keltett érdeklődést, s felvetődött annak a gondolata, hogy azt Stefan I. Klein fordításában — kiadja a frankfurti Tájfun Verlag. Megjelenése azonban sajnos nem valósult meg, mivel a kiadó megszűnt. Szerencsére, a körülbelül 15 ívnyi mű gépirata megmaradt, s az író naplójegyzeteivel együtt 1972-ben a Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattárába került. 10 (Talán egyszer lehetőség nyílik rá, hogy ez a tanulmány is megjelenjen.) A mai Európa művészete ezzel szemben, amely előszavának tanúsága szerint 1924 márciusa és augusztusa között íródott, Moszkvában kapott zöld utat. A szerzőt megbízzák a mű oroszra fordításával, s annak elkészülte után már 1926 nyarán megjelenik. A kötet szerepét, helyét a korabeli szovjet könyvkiadásban és szakirodalomban jól jellemzik L. Varsavszkij recenziójának bevezető sorai, amelyek a húszas évek legismertebb könyvészeti-referáló lapjában, a Knyigonosában jelentek meg: „A mai művészettel foglalkozó irodalmunk meglehetősen szegény. Elég megemlítenünk, hogy az utóbbi években megjelent művészeti kiadványok döntő többsége a régen történelmivé vált irányzatok és iskolák újraértékelésével vagy az egyes mesterek alkotómun9 3a xeHHHCKoe MCxyccTB03HaHMC PCA KD. HHCJIV. MOOTS 1932. 181—182. I. 10 A körülbelül 15 ívnyi mű gépirata jelenleg a Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattárában található. Teljes címe: Az új orosz irodalom útja és az ideológia fejlődése Oroszországban. Jelzete: V. 3525/5.
