Mácza János: A mai Európa művészete (1926) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1978)

Irodalmi és művészeti irányzatok

Ha elemezzük ezt a programkölteményt, nem csupán lázadást találunk benne, hanem a forradalom szikráját, a „dolgozók" forradalmáét, akik építeni akarnak vasból, azbesztből, gránitból, építeni akarják az új világot, a maximális aktivitás új világát. Ez a program azonban csak Kassáké volt, nem pedig az egész csoporté; amelyben a humanista és anarchista tendenciák erősebben hatottak annál az óhajnál, hogy tagjai a forradalmi építés egyszerű „dolgozói" legyenek. Annak azonban, hogy a csoportban hamarosan győztek az anarchista, destruktív tendenciák, nem ez az oka, hanem az, hogy a költő e programja csupán az egykori lakatos Kassáknak volt eszmei öröksége, s hogy nem állt mögötte a forradalmár tömegek vagy a forradalmi szervezet szilárd, eleven valósága; vagyis nem volt olyan reális bázis, amely lehetővé tette volna a forradalmi irodalom további fejlődését. A Tett mozgalma tehát tagjainak humanista-pacifista és anarchista tendenciái jegyében haladt tovább — az irodalmár ifjúság kispolgári lázadásának vonalán. Ami a csoport világnézetét és társadalmi célját illeti, a középpontban az antimilitarista, antiimperialista propaganda, valamint a „tökéletes ember" eszméjének hirdetése állt. A művészeti (esztétikai, formai, módszerbeli) kérdések területén a tagjai arra az álláspontra helyezkedtek, hogy az emberiség minden bajának és alacsony erkölcsi színvonalának (és a háború és a kizsákmányolás közvetlen) oka az ideológia és a világnézet, valamint ezek művészi kifejezésének konzervativizmusa. A csoport a konzervativizmus mellett az irodalom és a művészetek ürességét, felszínességét is hangsúlyozta, hiszen ezek társadalmi szerepe arra redukálódott, hogy elaltassák a társadalmi igényességet és az emberek. lelkiismeretét. Ezt a feladatot szerintük sikerrel teljesítették a régi esztétika, valamint az irodalom és a művészet régi formái. Az emberiséget ezért csak úgy lehet kivezetni elviselhetetlen helyzetéből, csak úgy lehet felébreszteni minden emberben „az emberi igényeket", vélte A Tett csoportja, ha szétzúzzák a régi esztétika minden formáját, a régi művészet minden módszerét. Az új irodalmárok művészi feladata tehát nem csupán esztétikai, hanem egyben nagy társadalmi probléma is, amelynek megoldása meghozza majd a forradalmat. Az irodalom nem l'art pour l'art, nem játékszer, nem élvezeti cikk, hanem a társadalmi haladás motorja, s problémái ezért a társadalmi élet legfontosabb problémái. Ennek az igen veszélyes álláspontnak a következtében a csoport természetesen odajutott, hogy meghirdette a módszerbeli és a formai kérdések elsődlegességét a tartalom kérdéseivel szemben, ame-