Mácza János: A mai Európa művészete (1926) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1978)
Művészeti és irodalmi iskolák
lényegéről, az idealista felfogásról és a tegnap világszemléletére jellemző metafizikus szemléletről. Nézzük, mi történt Marinetti futurizmusával? A fizikai mozgás, a gép mozgása meghatározott idő alatt, meghatározott térben és meghatározott anyag közreműködésével megy végbe. A mozgás teljesen reális, de egyszersmind teljesen viszonylagos jellegű. A mozgás anyagi erők egymásrahatásának törvényszerű eredménye. A mozgás a futuristáknál kezdetben eszmény, az élet valamiféle többlete volt; később azonban ,,alkotó erővé" vált, az élet esztétikai és etikai elvévé. Más szóval, a mozgás így absztrakció lett, metafizika, ugyanaz az absztrakció, amelyet a dekadensek „szépségnek", a szimbolisták „emberi jóságnak" neveztek. Végül is nem alapvető különbség. Itt is, ott is filozófiai fenoménről, itt is, ott is idealista alapelvről van szó. A különbség csak az, hogy a dekadensek absztrakciója a passzív, elégedett nyárspolgárság esztétizmusa, a futuristák absztrakciója pedig az aktív, elégedetlen nyárspolgárság esztétizmusa. A futurista irányzatot tehát a tőkés termelés modern társadalmi ereje hívta életre — a kispolgári metafizikus világszemlélet alapján. Jellege osztályszempontból kevert; ebből fakad a gyakorlati, reális jelenségek merőben esztétikai megítélése. A futuristáknak igazuk volt abban, hogy meglátták és értékelték a város dinamizmusát, a gépek mozgását és az új élet aktivitását; de értékelésüknek hamis alapja volt, s ezért jutottak el a teljes romantikához. íme, mire vezet például az effajta álláspont, amelyet a futurizmus esztétikai vakságának is nevezhetünk: az aeroplán azért jó, mert mozgása szép (esztétikai elv), vagy azért, mert megszabadítja az embert a távlatok beszűkülésétől (etikai elv). A háború jó, mivel benne hallatlanul monumentálisak a mozgások (esztétikai elv), továbbá mert kiszakítja az emberiséget megszokott passzivitásából (etikai elv). A forradalom (mivelhogy még messze van, Oroszországban!) ugyancsak jó, mivel mozgása monumentálisabb még a háború mozgásánál is, és mivel felszabadítja „az emberiséget". A futurista tehát tetszés szerint vagy az új civilizáció békés apostola, vagy militarista, aki egyébként forradalmár is lehet. Az pedig a történelmi folyamat egyszerű következménye, hogy a futurizmusnak ez a sökarcúsága a futurista dekadencia grimaszává torzult. Ha Olaszországban proletárforradalom ment volna végbe, a futuristák ahhoz csatlakoztak volna. De nem a proletariátus győzött, hanem a fasizmus; a futurizmusból pedig nem az ipari,