Mácza János: A mai Európa művészete (1926) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1978)

Bevezető

Nem tárgyaljuk itt a modern nyugati irodalom és művészet egészének történetét; s nem foglalkozhatunk az egyes iskolákkal, irányzatokkal vagy művekkel kapcsolatos formai és módszerbeli kérdések részletes elemzésével sem. (Kompromisszumra kényszerültünk éppen abban a tekintetben, hogy a régebbi jelenségekről, mint a kubizmus, a futurizmus, az expresszionizmus, a szimultaneizmus, kevesebb szót ejtettünk, mint az újakról.) Bennünket elsősorban a művészet társadalmi jelentősége érdekelt, és ezt úgy tisztáztuk, hogy elemeztük az általános formákat, a fő módszereket és a művészek bennük visszatükröződő világszemléletét. Ha az említett kérdéseket a művészek és az irodalmárok világszemléletének elemzésén át közelítjük meg, nemcsak marxista szempontból lesz igazunk, hanem a művészek és az irodalmárok szempontjából is. Hiszen valamennyien büszkén vallották, hogy műveik legfontosabb oldala éppen a világszemlélet, mert hiszen „új világszemlélet nélkül nincs új forma", világszemlélet nélkül nem lehetséges művészi cselekvés. Ezért is vizsgáljuk elsősorban világszemléletüket (de nem mint elvet, hanem mint társadalmi terméket), hogy helyesen értékelhessük a művészi forma igazi jelentőségét és hatását. Ezen az úton megkapjuk ugyan az új művészeti és irodalmi irányzatok „történetét", de nem mint egyes, önálló jelenségek történetét, hanem mint az eleven és szerves egész egy meghatározott részletének képét: a formák és a módszerek értékeléseként, de nem esztétikai, hanem az új művészet e formáinak társadalmi és dialektikus jelentősége szempontjából. Végül meg kell jegyeznünk, hogy a proletár, a forradalmi vagy agitációs tartalmú új irodalom és művészet jelenségeit csak ott tárgyaljuk, ahol erre szükség van, mivel ezek külön elbírálást igényelnek, s részletes elemzés nélkül nem vállalkozhattunk tisztázásukra. Moszkva, 1924. március—augusztus.