Mácza János: A mai Európa művészete (1926) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1978)
Botka Ferenc: Előszó
azért volt újszerű és meghökkentő, mert a szokottnál jóval részletesebben foglalkozott az úgynevezett formai kérdésekkel. Ma épp ellenkezőleg: azért érezzük vonzónak, mert természetes kapcsolatot tud teremteni a műalkotások különféle rétegei között: akár úgy, hogy a társadalmi vonatkozásoktól elindulva halad az ideológia szféráján át a művésziig és az egyediig; akár fordítva: ha az egyeditől indul vissza az indikáló közegig, felmutatva az átmenetek és a többrétű összefüggések egész szövevényét. Nem Mácza — mi maradtunk szegényebbek azáltal, hogy műveit még mindig csak töredékesen ismerjük. * * * A mai Európa művészeté-t az Irodalmi Múzeum eddigi köteteihez hasonlóan forráskiadványként tesszük közzé. Ez azt jelenti, hogy eleve számolunk azzal, hogy olvasói a művészethez értők és a szakemberek köréből kerülnek ki. Az eredeti mű teljes •—• magyarra visszafordított — szövegét adjuk, bár az eredeti, orosz nyelvű kiadványtól néhány részletben eltérünk. A főszöveg mellett közöljük a mű valamennyi illusztrációját és magyarázó táblázatát. Elhagytuk azonban az 1926-os kiadás függelékében szereplő kislexikont, amely az avantgárdé irányzatokkal kapcsolatos kifejezések, fogalmak rövid, ismeretterjesztő-tájékoztató összefoglalóját adta, hiszen ezek ismerete már eleve feltételezhető olvasóink részéről. A kislexikon helyett új függelékként a mű egykori fogadtatásának két legfontosabb dokumentumát tesszük közzé: V. M. Friese előszavát, amely az egykori kiadás élén szerepelt, valamint A. V. Lunacsarszkij kritikáját, amely eredetileg a Novij Mir 1926. évfolyamában jelent meg. Mácza szövegét nem kívántuk terjedelmes jegyzeteléssel megterhelni. Idézetei esetében azonban célszerűnek látszott eredeti megjelenésük pontos visszakeresése. Nemcsak a szövegek hitelessége miatt, hanem azért is, mert általuk jól dokumentálható a mű forrásvidéke. Ui. nemcsak a tárgyalt anyag szemlélete és információs „szűrője", hanem ezek az idézetek is meggyőzően bizonyítják, hogy Mácza a legtöbbet a magyar avantgárdé folyóirataiból: A Tettből, a MÁ-ból és kiadványaiból merített. A mai Európa művészeté-nek elmélyült tanulmányozása számos megoldandó kérdést vet fel: mennyire teljes az avantgarde-ról adott körképe, mennyi ebben a történelmileg is helytálló értékelés, s mennyi — az ábrázolt jelenségek közelsége miatti — arányté-