Mácza János: A mai Európa művészete (1926) (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1978)
Botka Ferenc: Előszó
tételesen szembeállt a középkori világképpel. Mélységesen tévednénk azonban, ha a perspektíva alkalmazásának hasonló jelentőséget tulajdonítanánk a 17. vagy akár a 16. században. Ugyanezt kell elmondanunk a szerző által felsorolt dinamizmusról, analízisről, széles ritmusról, mértani formaépítésről stb. E formaelemek, amelyek a maguk keletkezése idején kétségtelenül ideológiai töltettel is bírtak, idővel átmentek az irodalom és képzőművészet általános eszköztárába, amelynek már nincs közvetlen ideológiai vonatkozása. (Lehet ugyan ilyen oldaluk, de már csak mint sajátos — tehát akár szocialista — koncepcióval felépített mű részeinek, amelyek alá vannak rendelve a megformálás általános koncepciójának.) E hiányosságok adta támadási felületeket ki is használták Mácza későbbi ellenfelei, akik közül az egyik például egyenesen azzal gyanúsította meg, hogy a kubizmus és a konstruktivizmus művészi tanulságainak a propagálásával — a nagypolgárság ideológiáját akarta a proletárművészetbe „becsempészni" . . . 31 Ez az „érvelés" azonban már művészi és esztétikai szférákon kívüli területekről vette indítékait, és tipikus jelzése volt annak a megváltozott művelődéspolitikai légkörnek, amely a harmincas évek közepétől a modern művészet híveit körülvette, majd elszigetelte. Az a bizonyos maradandó mag Persze nem szükséges elfogultnak lenni, hogy észrevegyük itt-ott Mácza megfogalmazásainak fakulását, helyenkénti elavultságát, sőt tévedéseit. Ki ne látná, hogy A mai Európa művészeté-nék társadalmi-gazdasági premisszáiban hézagok, hangsúlyeltolódások vannak? Hogy Mácza bizonyos .mértékig túlértékeli a finánctőke szerepét, sőt egy helyütt annak „progresszív tendenciáiról" is beszél; hogy továbbá túldimenzionálja a kis- és nagypolgárság ellentétét, olyannyira, hogy benne két különálló osztály törekvéseit látja. S arra is rá kell mutatnunk, hogy a kismonográfia érvelésében helyenként N. N. Buharin formalisztikus „egyensúly-elméletének" a hatása is tetten érhető. (De tegyük rögtön hozzá: Mácza magyarázatai, értelmezései nem a buharini koncepcióból indulnak ki; csupán arról van szó — például a kispolgári lázadásról szóló fejezetben —, hogy a szerző az alapjában helyesen felfogott összefüg11 KCMCHCB, B. : O ipa*meOnux wapiccMMy NCKyccnoKAMecioa MUHKIX Maua. — noA 3KaMCHCM Mapiccn3Ma 1937. 8. SZ." 121—142. 1.
