Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)
A KORUNK ÉS A MARXISTA GONDOLAT - Földes Éva: Haladó pedagógiai törekvések a Korunkban
Kemény Gábor, aki már előzőleg többször, több szempontból vizsgálta ezt a kérdést —, számos vonatkozásban Várkonyi állásfoglalását is bírálva — elemzi ezt a jelentős problémát, nem tévesztve szem elől annak társadalmi meghatározottságát. Ha részkövetkeztetéseivel — mai nézőpontunkból — már nem minden vonatkozásban érthetünk is egyet, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy Kemény Gábor cikke (de Várkonyi Hildebrand munkája is) nem sokkal később látott napvilágot, mint Somogyi Józsefnek a szegedi Polgári Iskolai Tanárképző tanárának Tehetség és eugenika című könyve (Bp. 1934), amelyben egyértelműen a származás és családi környezet determináló szerepe mellett foglal állást és ezt odáig viszi, hogy „bebizonyítja": a szegedi MÁV Fiúnevelő Intézetben a főtisztek gyermekei tehetségesebbek mint a tisztek gyermekei s a rangsorban a leghátul állnak az altisztek gyermekei. Még messzebb megy Kemény Gábor, most már a pedagógia egészét érintő következtetések levonásában, amikor ugyancsak a Korunk hasábjain, szintén 1936-ban Varga Béla A pedagógia alapkérdései (Szeged, 1936) című könyve nyomán Beszélgetés az égi és földi pedagógiáról címmel ír, mélyenszántó szellemi önvizsgálatnak is beillő tanulmányt, amelyben rámutat arra, hogy már évek óta kétkedéssel fogad minden olyan könyvet, amely a pedagógiának túlságos hatóerőt tulajdonít. Nemcsak az eszme, a gondolat erejében rendült meg a hite, hanem ellentmondás jelentkezik a hirdetett eszmék és a nevelési gyakorlat között is. Ezek az ellentmondások nemegyszer egy személy nézetein belül is kirívóan megmutatkoznak, hiszen a profeszszorok, sőt pedagógusok „nem alkotnak gondolatokat, hanem átformálják a napról napra változó tényleges viszonyokhoz". „Az írástudók árulása a pedagógiában is bekövetkezett" — vonja le a következtetést, majd részletesen elemzi ennek gyakorlati konzekvenciáit: a numerus clausust, amely nemcsak egy embercsoportra vonatkozik, hanem amellyel „egy uralkodó érdekcsoport védi az ő megbonthatatlannak vélt egységét a megbízhatatlan elemek betolakodásával szemben." Mindehhez „ ... a nevelésügyi irodalom néhány, a történeti fejlődés szempontjából értékes munkán kívül elvégezte az átértékelést, megírt egy sereg alibimunkát s életbe lépett a középiskolai törvényjavaslat, amely — hogy egyéb jellemző vonásairól ne is szóljunk — már horribilis tandíjával is elzárja a szegény tanulókat a középiskolai képzés lehetőségeitől..." — írja, majd okfejtését így folytatja: „A társadalmi determináltság végeredményében azonos a nevelési determináltsággal" — azután rámutat arra is, hogy: „a hivatalos nevelésügy a gazdaságpolitikai rendszer vetülete, a társadalmi rend igazolója". 7. 50-éves a Korunk 97