Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A KORUNK ÉS A MARXISTA GONDOLAT - Botka Ferenc: A Korunk és a Szovjetunió

S a mondanivaló sem lehet „csak az eszmék és jellemek ábrázolása", „az élet egy kivágott darabja" —, tudatos koncepciót és szintézisteremtő művészi egységet követel, hogy a mű az életet „minden öszszefüggésében, a szociális kapcsolatok és ellentétek kereszttüzében" láttassa. Érthető tehát, hogy a Korunk és munkatársai bizonyos oppozícióban álltak a proletárírók által képviselt „túlpolitizálással", amelynek nemcsak művészietlenségét látták, hanem hatástalanságát is. Ilyen szellemű művek meg sem jelentek a lapban, s bírálatukra még akkor is sor került, ha azok netalántán szovjet vonatkozásúak voltak. A zene Oroszországban című cikkében Gaál Gábor (Szeremley László álnéven — 1932) például erős fenntartással kommentálta a Proletár Zenészek Társaságának tevékenységét, amely „nevelő, didaktikus" koncertdarabokkal, „politikai oktató rádiójátékokkal, tendenciózus zenei kórusokkal" kísérelte meg a kapcsolatteremtést „a szociális élet centrális problémáival". Elismeri ugyan, hogy a szándék helyes, ám hozzáteszi, hogy „ez a társulás egy csomó hasznos és időszerű problémát olyan leegyszerűsített és sematikus formában oldott meg, hogy nem mindig szolgált hasznára az ügynek". (Kiemelés — B. F.) A Korunk kritikai gyakorlata már a húszas években a realizmus mellett kötelezte el magát. Csakis ezzel a módszerrel látta megvalósíthatónak a társadalom szocialista eszemeiségű ábrázolását. Természetes tehát, hogy 1934-ben, amikor a szovjet írók első kongresszusán a realizmus, mintegy hivatalosan is jogaiba lépett, a szerkesztő (Szeremley László álnéven — 1934) A realizmus problémái című hosszabb kommentárban méltatja és elemzi a szocialista művészet elméleti alapvetését: „A reálizmus nem lehet »papiros-« vagy »tiszta forma«, »stilus« vagy »irodalom«. A szocialista reálizmus a költői alkotás módszere s a szocialista költészet stílusa, mely a valóságos világot s az emberi érzelmek világát ábrázolja: Stílus, mely a régi reálizmustól úgy a költői ábrázolás objektumának tartalmát, mint stílusának különlegességeit illetőleg különbözik. A régi reálizmus fotografált a részleteiben s egészében kora legáltalánosabb, legegyetemesebb értelmét próbálta kifejezni: az »Embert«. A szocialista reálizmus feladata ezzel szemben a szigorú konkretizálás, mely semmiféle absztrahálást és valóság fölé emelést nem ismer. A konkrét világból soha se vezet ki, de a konkrét világon — a változás irányába — mindig túlmutat." A TELJESSÉG JEGYÉBEN A Korunk utolsó évfolyamaiban már teljesen általánossá vált a szocialista irodalom és művészet e korszerű értelmezése. Mint egyéb téren is azonban, ekkor már a közép-európai téma került előtérbe, s