Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A KORUNK ÉS A MARXISTA GONDOLAT - Botka Ferenc: A Korunk és a Szovjetunió

leletének kialakulatlanságában és bizonyos mérvű tapasztalatlanságában kell látnunk. Nem kétséges azonban az sem, hogy a politikum túlbecsülése, az egyén és a közösség kapcsolatainak vulgarizáló felfogása egyes, a folyóiratban megjelent szépirodalmi alkotásokban (mint például a már említett Kosztya Rjabcev naplója vagy Pantyelejmon Romanov: Egy pionír a vádlottak padján című 1930-ban közzétett elbszélésében) is megtalálható. A KÖZÉP-EURÓPAI VALÓSÁG VONZÁSÁBAN A harmincas évek közepétől bizonyos ritkulás állt be a szovjet tárgyú közleményekben (1933-ban 10, 1934-ben 12, 1935-ben 19, 1936ban 20 a számuk). Az okok és magyarázatok rendkívül sokrétűek. Vannak, akik e híranyag elapadását az 1933-as romániai eseményekkel hozzák összefüggésbe, s ebben van is igazság: a grivicai sortűz után nagy nyomás nehezedett az egész baloldalra, a Szovjetunióról írni magával vonhatta akár a betiltást is. Mások a világpolitika változására utalnak, a fasizmus előretörésére és uralomra jutására Németországban, ami az európai szocialista mozgalmak figyelmét a közelgő veszélyre vonta. S ez is igaz: a Korunk tartalmában 1933-tól valóban a fasizmus témája dominált. Mi itt mégis egy harmadik körülményre kívánnók felhívni a figyelmet, arra a folyamatra, amely már a harmincas évek elején elindult: a lap „négyországi" jellegének egyre erőteljesebb kialakulására. A közép-európai marxista szerzőknek a Korunk körül való tömörülése már 1929-ben megindult. A kolozsvári Jövő Társadalmá-nak betiltása után a lap szerzőinek egy része átmegy a Korunk-hoz. Ugyanez a folyamat folytatódik egy évvel később, amikor hasonló sorsra jut a Budapesten megjelenő 100%. S ismét egy évvel később megindul a csehszlovákiai sarlósok orientálódása Kolozsvár felé. Ugyanezt mondhatjuk a kisebb számú jugoszláviai marxistákról is. A Korunk ezektől az évektől fogva egyre erősödő gyökereket ereszt a közép-európai valóságba. Problémafelvetései erről a talajról indulnak; a szerkesztés ezek marxista megvilágítását, megválaszolását tartja központi feladatának. A Szovjetunióról szóló híradásai ennek következtében — érthető módon — háttérbe szorulnak, s inkább a korábbi évfolyamokban közölt összkép kiegészítését, árnyalását alkotják. A Szovjetunió gazdasági fejlődése továbbra is középpontban áll (Louis Fischer: A második ötéves terv — 1934), az általános szemlék azonban átadják helyüket a termelés hétköznapjainak, a szocialista munka emberközpontú ábrázolásának (S. Taraszevics: Az eszterga-