Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A KORUNK ÉS A MARXISTA GONDOLAT - Belia György: A Korunk és a román irodalom

Gyula pedig Liviu Rebreani^nak az 1907. évi román parasztfölkelésről írt regényét ismerteti. 1937- ben Cezar Petrescu 1907 című, készülő trilógiájának egyik fejezetét közli, Köves Miklós pedig Űj regény a régi román földkérdésről című cikkében ismerteti Petrescu nagyszabásúnak ígérkező — akkor még csak ígérkező, később meg is valósult — regény vállalkozását. Ugyancsak Köves Miklós Mihail Sadoveanuról írt ebben az évfolyamban, Mihail Sadoveanu arany középútja címmel. A folyóirat júniusi száma Mai román költők cím alatt öt költőt mutat be: Arghezit, aztán Cotrust, és ekkor először a Nyugat költőivel is barátságot tartó és magyar lapokban — köztük a ViZág-ban és a Nyugat-ban is — publikáló, magyar nyelven is író Emil Isacot; továbbá a szimbolistának indult, majd szürrealista verseket író, de nem jelentős Alexandru Osvald Teodorescut; végül pedig az éppen akkoriban elhunyt, kivételes tehetségű jászvásári George Topirceanut. Még két recenzió is olvasható ebben az évfolyamban: Bányai Imre Korvin Sándor román népköltészeti fordításait, Csehi Gyula pedig Eugen Lovinescu irodalomtörténetének új kiadását ismerteti. Végül A román líra kérdőjelei címmel — s. aláírással — rövid folyóiratszemle is került az évfolyamba. 1938- ban Arghezi mellett három új név is jelentkezik a Korunk lapjain: Ion Vinea, a román avantgárdé kiemelkedő alakja, aki Tristan Tzarával szerkesztett közösen két folyóiratot is, amíg Tzara Bukarestben élt; Vinea kapcsolatot tartott Kassák Lajossal, Tamás Aladárral, a bécsi és a magyarországi avantgarde-dal, és közölt is lapjában magyar költőket. A másik Ilarie Voronca: ő 1933 óta Párizsban élt, és attól kezdve franciául írt, nemcsak verseket, de baloldali lapokba publicisztikát is, s részt vett a francia ellenállási mozgalomban. Ezt a versét még románul írta, egy 1931-ben kiadott kötetében jelent meg; József Attila nyersfordítás alapján tolmácsolta. Egy 1905ben írt versével Octavian Goga is jelen van ebben az évfolyamban, noha egyáltalán nem illik e három következetesen baloldali és az akkor legkorszerűbb költői eszközöket használó költő közé. Goga ugyanis konzervatív népies költő, s bár elévülhetetlen érdemei vannak a magyar költészet tolmácsolásában — kiváltképpen Az ember tragédiájá-nak fordítása nevezetes —, de kétségtelen az is, hogy 1937ben ő alakította meg Románia első fasiszta kormányát, az ő miniszterelnöksége idejében adták ki Kelet-Európa első fasiszta sajtórendeleteit, a magyarokat és zsidókat sújtó különféle numerus claususokat. Goga 1938 májusában halt meg; ez a verse az októberi számban jelent meg — elkésett nekrológként talán. Nem érdektelen megjegyeznem, hogy a Korunk 1933-ban élesen bírálta Goga politikai elképzeléseit, abból az alkalomból, hogy 1933-ban megjelent a demok-