Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A KORUNK ÉS A MARXISTA GONDOLAT - Belia György: A Korunk és a román irodalom

1933- ban közöl a Korunk először román verset: a Gíndirea köréhez tartozó, de akkor még baloldali lapokba is publikáló Aron Cotrus három versét, s ettől kezdve Cotrusnak viszonylag gyakran jelenik meg verse a Korunk-ban, Kibédi Sándor, József Attila, Salamon Ernő, Szemlér Ferenc fordításában. Cotrusnak ezek a versei mind baloldali időszakában keletkeztek: a sorsa ellen lázadó paraszt szólal meg bennük, néha Sértő Kálmánra, néha Sinka Istvánra emlékeztető hangon ; más versei a magyar és a román paraszt közös sorsát éneklik meg, inkább a plebejus lázadás, mint a forradalom hangján. Cotrus pálfordulása nem volt olyan látványos, mint Istratié — a világsajtó nem foglalkozott vele, csak a bukaresti baloldali sajtó: Cotrust csak otthon ismerték. Gaál Gábor nem tudott románul, személyesen tehát nem kísérhette figyelemmel a román szellemi élet eseményeit, változásait; románul tudó munkatársai pedig elsősorban nem a szépirodalomhoz értő szakemberek közül kerültek ki, hanem — teljesen érthetően — történészek, gazdasági szakemberek, szociológusok stb. közül. A romániai társadalmi és történelmi valóság valóban jelen volt a Korunk lapjain, az irodalom azonban háttérbe szorult. Ezt nem megrovásképpen mondom, csupán megállapítom. Hogy 1936-ban az akkor már jobboldali Cotrus nem kap helyet a Korunk-ban, talán azzal magyarázható, hogy 1936-ban — és nemcsak a februári, a román számban, hanem későbbi számokban is — román kommunista vagy szilárdan baloldali írók szólalnak meg a folyóirat lapjain. Annál meglepőbb viszont, hogy 1937-ben mégis megjelenik egy Cotrus-vers Salamon Ernő fordításában, nem sokkal azután, hogy a bukaresti Societatea de Míine című baloldali folyóiratban Matei Socor, nyílt levél formájában, éles támadást intézett a fasisztává lett Cotrus ellen — s nem sokkal azelőtt, hogy Lotar Rädäceanu a bukaresti Santier című, szintén baloldali folyóiratban, Aron Cotrus legionarist című cikkében, keserűen vonja le a következtetést: „íme, a munkások ezért törölték ki szívükből Aron Cotrus nevét." 1938-ban és 1939-ben már nem jelentet meg a Korunk Cotrus-verset, de hogy 1940-ben miért közöl ismét egyet, arra nem találok magyarázatot, talán csak azt, hogy a vers szép, és a háború borzalmait idézi — Sebesült a címe. E kitérő után visszatérve: 1933-ban még két román irodalmi vonatkozású cikk van a folyóiratban; Méliusz József írta mind a kettőt. Az egyikben röviden a román szellemi élet főbb irányzatairól ad nagyon vázlatos képet, a másikban az akkor már Bukarestben élő és már szélsőjobboldali lapokba író, az éppen katolizálni akaró, Mauriackal levelező Istratit támadja. 1934- ben Cotrus versei mellett az akkor már a Mussolini-féle társadalmi és szellemi modellt dicsőítő és a Mussolini sugallta latin Európa gondolatát népszerűsítő Gíndirea köréhez tartozó Radu Gyr