Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A KORUNK ÉS A MARXISTA GONDOLAT - Kemény G. Gábor: Nemzetiségi és kelet-európai motívumok a Korunk publicisztikájában és műfordításirodalmában

igen fontos kérdést határoz meg. Az egyik az, hogy a Korunk, mint szépirodalmi anyagot is közlő folyóirat ebben a minőségében is jelentős orgánuma volt mind a romániai, mind — szélesebb értelemben — a kelet-európai magyar sajtónak. Amiből levonhatjuk az ennél is fontosabb további következtetést: a Korunk elsőrendű, valóban hiánypótló funkciót töltött be a kelet-európai irodalmak kölcsönös kultúrcseréjében és a mindmáig feldolgozatlan kölcsönös kiadási szálak felvételében és felvirágoztatásában. Műfordítási közvetítő-bemutató szerepe tehát szépirodalmi vonatkozásban is nagy értékű. Ezekkel a műfordításokkal a Korunk, mint immár a kölcsönös kultúrkapcsolatok világítótornya, végigpásztázza a haladó európai—kelet-európai, s ezen belül a szomszédnépi irodalmi látóhatárt. Általában változó szintű, de olykor művészi tolmácsolásokkal és összehasonlító párhuzamokkal, melyek időnként az irodalmon kívül a többi művészetre is kiterjednek. Így már igen koránt tudunk példát kiváló, regionális összehasonlító képzőművészeti kísérletre: Aurel Ciupe Az ó-romániai és az erdélyi képzőművészet-ről írt, 1929-ben itt közölt tanulmányában. Ebből a csoportból is csak néhány fontosabb műfordítási eredményt, irodalmi és művelődési, kapcsolattörténeti mozzanatot említenénk, hiszen a sokágú kapcsolati anyagról nyilván részletesen szólnak majd az ülésszak további felszólalásai. Szász János gondos jegyzeteiből, Bonyháti Irén elmélyült könyvészeti adatközléseiből, a Méliusz József szerkesztette érdemes Korunk irodalma sorozat 1967-ben megjelent első kötetéből tudjuk, hogy a harmincas évek elején (a hivatkozott műfordítások 1933 áprilisából valók) közli a folyóirat — tudomásunk szerint elsőként — József Attila cseh — Bednar, Bezruc, Hora és Wolker —• lírai műfordítás-remekléseit, majd az évtized vége felé, 1938 januárjában, az immár posztumusz Ion Vinea és Ilarie Voronca fordításokat. Vizsgálódásunk befejező részében ezekből a művelődés- és kapcsolattörténeti, műfordításirodalmi mozzanatokból elevenítünk fel néhányat és befejezésül egy, a régi Korunk egész kelet-európai nemzetiségi-műfordítási anyagát országok, illetve nyelvek, népcsoportok és nemzeti irodalmak szerint felmérő statisztikai becsléssel zárjuk áttekintésünket. Időrendbe állítva az ekkori folyóirat főbb művelődés- és kapcsolattörténeti közléseit, idevágó publikációk élére nemcsak időrendileg Forbáth Imre az 1930. évi júniusi számban közölt, A kisebbségi magyar irodalom kérdéséhez című írását kell tennünk. A Kaláts István néven Írogató Laták István ez év végén A jugoszláviai magyar irodalom talajtálanságá-YŐl, majd 1932 nyarán az itteni magyarság művelődési és szociális viszonyairól nyilatkozik. Jócsik Lajos — 1934 nyarán — A szlovák—magyar kultúr érintkezés lehetőségeit és feltételeit 4. 50-éves a Korunk 49