Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A KORUNK IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETSZEMLÉLETE - Grezsa Ferenc: Gaál Gábor és Németh László

tesszük a Tanú számait, kicsit szomorúan, mert legtöbb cikke élményt jelentett nekünk s ez most megszűnik . . ., akik számára Némethnek csak elítélő szavai voltak, meg tudják becsülni az embert és hajlandók tanulni megállapításaiból." (Búcsú a Tanútól — 1937) Nem ideológiai fegyverszünetről van itt szó, hanem két embertípus — a gondolattermelő író és a közéleti harcos — megtermékenyítő kölcsönhatásának igényéről: ,,A tisztítás bévül történhet és a belső csoportosításnak mi sem áll útjában; vannak kategóriák, kellenek az elméletet injekciózó vagy újat termelő, továbbvivő emberek, de aki a közéletben él, az csak a kétfajta ruha egyikét hordhatja ma. Ezt tudjuk mi — az egyik oldalon — sa másikon Németh tud újat hozni az elméletbe, tud keresni, tud felismerni." A vagy-vagy-okban gondolkodó közéleti ember szükségét érzi a Németh László-i műből sugárzó morális és szellemi inspirációknak (Szabó Imre: Kisebbségben — 1939). A közeledést hasonlóan tapasztaljuk a másik irányból is. Vessük össze a Tanú ideológiai levelének hangnemét a Gaál Gábor Gyászkritikájára adott Németh László-i válasszal!

4 Ne csak az indulatra figyeljünk benne, a tiltakozáséra írói természetének félreértése miatt, hanem az Égető Eszter-ve előreutaló metaforák beszédes jelentésére is: „Én nem vagyok Paulus a damaszkuszi úton; sokkal előbb egy közönséges galagonyabokor a damaszkuszi úton, amely rügyből szárat, szárból virágot hajt (tüskét is közben); erre is van ága, arra is, hol itt éled, hol ott szárad, de egészében mégiscsak hű és hajtani és gyümölcsözni óhajtó bokor. Vannak emberek, akiket a pillanatnyi megvilágosodás térít meg; ezek született párt-emberek, egy gondolat elkapja őket, mint nyulat a sas. Engem nem ragadhat meg így az igazság, bennem csak rügyezhet, nyílhat, s ha szép az idő, gyümölcsözhet. Ilyen a szervezetem." A galagonyabokor is ama damaszkuszi úton virágzik, merre Paulus halad. Nemcsak önigazolás tehát, hanem vallomás is a zárógondolat: „Magyar reform nincs és nem lehet; országunk, melyet én egy korszerűbb szocializmus kísérleti gócává szerettem volna tenni, szocializmus és fasizmus jelentéktelen csataterévé vált. Hogy én e csatában csak a szocialista oldalhoz húzhatok: eldőlt évek előtt már, amikor a fasizmusokon még jóval több 'huszadik századi' máz volt, amellyel magukhoz csalhattak. Ma, amikor a fasizmusok lelke leplezetlenül áll, s a szocializmus 'elméletéből' is hallok egy-egy testvérhangot, mely reményt nyújt, hogy e testvérhangok a mozgalmon belül még megsokasodnak, a meghiúsult reform nem a szocializmus oldalára dob, hanem a szocializmus oldalán talál." 4 Németh László: A következő lépés. Kiadatlan tanulmányok. Bp. 1968. 1. k. 521—526. 1.