Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A KORUNK IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETSZEMLÉLETE - Grezsa Ferenc: Gaál Gábor és Németh László

runk és a Tanú írásait a frontok merevsége jellemzi.

1 Az irónia fölénye, időnként még a hallgatás konok némasága. Fontosabb még, ami elválaszt, mint ami összeköt; a tudatlanság s tájékozatlanság bizonygatása, mint az érvelő, higgadt vita. A Németh László-i „harmadik oldal" a Korunk cikkeiben egyelőre a kibontakozó fasizmus bizonyos jelenségeivel kínál párhuzamot (ami akkor is tévedés, ha 1932-ben a szó még nem jelenti ugyanazt, amit Hitler hatalomrajutása után), s az író is túl éles ellentétté feszíti a marxizmus és a szocializmus fogalmait. Erre az időszakra és magatartásra vonatkozik a kései vallomás: „Én fiatal koromban azt mondtam: az író dolga az, hogy a maga véleményét más vélemények felé éles lapokkal elhatárolja, s így azt, amit a gondolkodásnak ő jelent, mintegy kikristályosítsa. De ha ma lennék fiatal, inkább az élettel, az életben útjukat kereső nagy emberi érdekekkel próbálnám azonosítani magam. Ügy tekinteném, mint szívós gyökereivel kemény kövek közt tapogatózó növényt, s magam is vele csinálnám fényt nyomozó, sziklát őrlő, szívós és tétova munkáját. Az adott szocializmus fölött például nem egy tökéletes szocializmus plátói eszméjét próbálnám megcsillogtatni, hanem lentről, a szívemben hordott Jóügy felől próbálnám úgy átjárni, hogy minél jobban hasonlítson rá."

2 A fordulat Németh László és a Korunk viszonyában 1935—36 táján következik be. A katalizátor nem is annyira a Magyarok Romániában útirajz, mint inkább ennek következménye: a reakció fölháborodása itthon és Erdélyben.

3 A cezúrát külsődlegesen is jelzi, hogy a szerkesztő az író tanulmányainak szemlézését Szőke Pál, Molnár Erik, Űjvári László után — az érzékenyebben elemző Szabó Imrére bízza. Szabó Imre Németh Lászlót — a Magyarság és Európa recenziójában — „a mai magyar élet legérdekesebb szereplőjének" nevezi. (Üj magyar mithológia — 1936) Nemcsak az érdekli alakjában, ami a „politikus" címszó alá vonható, hanem „a tudós és próféta, a gondolkodó és térítő" kettőssége, az író, aki „tudományosságában lírikus, önvallomásában hidegen precíz". Nagyon figyelemre méltó, amit a Tanú megszűnésének hírére ír: „Nem örülünk annak, hogy a Tanúban kezdett, erkölcsöt beoltó szándék nem valósulhatott meg ... Elt Szőke Pál: Az irodalom fasisztája. Korunk, 1933. január; Németh László: Világnézet. Tanú, 1933. október; Jeszenszky (Molnár) Erik: Nyílt levél Németh Lászlóhoz, a Tanú szerkesztőjéhez. Korunk, 1933 november; Németh László: Marxizmus és szocializmus. Tanú, 1934. február; Jeszenszky (Molnár) Erik: Megjegyzés az előbbiekre. Korunk, 1934. február (V. ö.: Németh László: Negyven év. Bp. 1969. 16. 1.). Valamint: u. 1. (Újvári László): Narodnikok a magyar irodalomban — 1934; Újvári László: Narodnikiek a magyar irodalomban — 1935: Újvári László: A mai magyar reformizmus természetrajzához — 1935; Újvári László: Az Új Szellemi Front Magyarországon — 1935; Gaál Gábor: A magyarságtudományi törekvések bírálatához — 1935. 2 Németh László: Ha most lennék fiatal. Sajkódi esték. Bp. 1974. 341. 1. 3 Gaál Gábor korai ismertetése még inkább hibáit látja. V. ö.: (G. G.): Németh László: Magyarok Romániában — 1936.