Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A KORUNK IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETSZEMLÉLETE - E. Nagy Sándor: Gaál Gábor és Remenyik Zsigmond kapcsolata

És valóban a Nagytakarítás . . . , de főképpen a Téli gondok az újabb előbbrelépés dokumentumai. Ez utóbbiról, az esszé és politikai röpirat lehetőségeit kiaknázó Téli gondok-völ éppen a Korunk kritikusa, Méliusz József állapította meg az 1937 decemberi számban, hogy bár Remenyik Zsigmond a gonoszságot teszi meg az emberi természet alapjául, ami akadályozza abban, hogy ,,a hullások közt egy születő új korszak körvonalait is meglássa", mégis már új koordináták tűnnek fel, a ,,nép és a haza" sorsának, jövőjének dilemmája (Remenyik Zsigmond új könyve). A számvetés így tágult egyetemessé! A Korunk eszmei ösztönzéseinek, Gaál Gábor kritikáinak és leveleinek is tulajdonítjuk a Vész és kaland, a Sarjadó jű és legfőképpen a Bűntudat világnézeti és esztétikai teljesítményét. Gaál Gábor világosan látta a szemléleti fordulat jelentőségét. A Bűntudat kéziratának elolvasása után, 1936. május 5-én kelt levelében írta: „Elolvastam a Bűntudatot. Kitűnő. Külön gratulálok a fordulatnak, amit az írásából kiérzek .. ." 1936 júniusától szeptemberéig folytatásokban közölte a művet, majd könyvalakban történt megjelenése után, 1937-ben a Bűntudat művészi teljesítményét Féja Géza, Veres Péter és — esztétikai jellemzőivel — Illyés Gyula művei mellé emelte. A Bűntudat személyes vallomássá formált társadalomrajzának fontosságát hangsúlyozta azzal is, hogy saját, A mai magyar szociográfia és az irodalom című terjedelmes tanulmánya mellett Kemény Gábor elismerő kritikáját is leközölte a Korunk májusi számának Szemle-rovatában. A Bűntudat önkínzó golgotája és valóságismerete veti fel bennünk azt a kérdést, hogy a „harmincas évek embertelen tébolyában" milyen távlatok nyíltak Remenyik Zsigmond szemléletében? Sajátos módon, Gaál Gáborhoz fűződő kapcsolatának egy másik oldaláról, vitájuk felől tudunk felelni erre a fontos kérdésre. Egy 1937 novemberében történt levélváltásukból tudjuk, hogy a Korunk szerkesztője nem helyeselte a Szép Szó „ideges, tipikusan ideges magatartását a Márciusi Fronttal szemben", és Remenyiket a „Válasz emberei között" szerette volna látni, mondván, hogy „a Válasz csoportjában nagyobb feladatokat hajthatna végre és írói egyéniségének és szellemének a sugárzása talán ott pozitívabb lenne, mint a Szép Szó körében". (1937. november 16. — Mellékesen jegyezzük meg: Tóth Sándor Gaál Gábor-monográfiájában hiányosan idézi ezt az 1937. november 16-án írt levelet, és így félreérthetővé teszi a Korunk szerkesztőjének véleményét.

1 Hiszen az „ideges, tipikusan ideges" kitétel nem Remenyikre, hanem a Szép Szó magatartására l Tóth Sándor: G. G. 167. 1.