Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)
A KORUNK IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETSZEMLÉLETE - Tasi József: A Korunk és József Attila
mustól a szocialista eszme tudatos vállalásáig, de jóízlése megakadályozta abban, hogy költő tollát, sok szocialista költő példájára, a vezércikkíró tollával cserélje föl." Az elismerés szavai után hiányérzetét is közli a bíráló: a Munkások és a Korunk-ban közölt Óda (A város peremén) például teljesebbé tenné a kötetet. Tanulmánya befejezésében végül nyugodt hangon szót ejt a költő körül kialakult visszás jelenségekről: „József figyelmeztet, hogy az emberségért és az emberségre megy a játék. Költészetén át ,egy megszerkesztett, szép, szilárd jövő' távoli sugara vetődik lelkünkre. S hiába folyik ellene a tehetségtelenek hadjárata minden oldalon s hiába igyekeztek többen — ezt meg kell végre mondanunk — József Attilától elhidegíteni a munkásság egy részét. És hiába reagált erre József sértett és gyermekded bosszúval, — tudjuk nagyon jól és ő is tudja, hogy József a dolgozók és haladó intellektuelek osztatlan táborának költője, értjük és szeretjük, betéve tudjuk és szavaljuk, mindenki ellenére és sokszor önmaga ellenére is." 29 Fejtő Ferenc kitűnő tanulmánya kiszorított egy másik kritikát a Medvetánc-ről, a Veres Péterét. Veres Péter 1935 elején többször is reklamálta beküldött írását, 30 míg végre májusban visszakapta, Gaál Gábor következő megjegyzésével: ..A József Attila-jegyzetet nem használtam, mert nagyobb terjedelmű tanulmány jelent meg a beküldés idejében József Attiláról a lapban." (1935. május 18.) Tudomásom szerint írása végül is seholsem jelent meg. Ezt maga Veres Péter is fájlalja egy későbbi tanulmányában: „Én József Attilát elég korán megismertem és felismertem, de soha sem írhattam és soha se beszélhettem róla. Nem oka senki, egyszerűen távol éltem mindig és megelőztek mások, akik közelebb voltak hozzá. Még csak az az 20 v. ö.: l/g jegyzettel. A Fejtő írása végén vázolt konfliktust elemzi Remenyik Zsigmond is: A józan ész kritikája című publicisztikájában: „Két malomkő közé került, amelyek egyikét a dolgozók tömege forgatja keservesen, másika a kapitalizmus jólfelfogott érdekében csikorog az előbbinél nem irigylésreméltóbb könnyedséggel . . . Legjobb akarata mellett is képtelen magát azonosítani ama balga felfogással, hogy haladó regényt, drámát, vagy verset csupán a negyedik rend alacsony módon eszközölt elnyomatásának és azok okainak leleplezésével kapcsolatban lehet írni." Végül a „ . . . haladó szellemű művész azon veszi magát észre, hogy egyik oldalon gyanúsnak találtatik, másik oldalon pedig, mivel nem kielégítő a vágyálmokat igazoló romantikája és mert ,nem mutat utat', legjobb esetben csak „mitlauferként' csatlakozhatik a csupán pártpolitikailag gáncsnélküli, de művészileg elégtelen kollégái seregéhez." (Korunk, 1935. 195—196. 1.) 30 ,, . . . értesítést kérek a legutóbb küldött írásaimról, a József A. verseskötetéről írt kritikáról és a ,Magánzárka' című novelláról." 1935; „Beküldött írásaimról is kérem, nyilatkozzon, egy kritika József A.-ról és egy elbeszélés. Ha a kritika elkésett, akkor esetleg majd a Gondolatban vagy a most meginduló pozsonyi ,Ar ellen'-ben próbálom meg." Balmazújváros, 1935. február 19. A leveleket Czine Mihály közölte az Új írás 1976. áprilisi számában.
