Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)
A KORUNK IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETSZEMLÉLETE - Tasi József: A Korunk és József Attila
József Attila forradalmi költő, tehetséges költő, sok szép verse a nagy költőkére emlékeztet, az egész kötet pedig: tiszta forrás. * * * 1929 nyarán jelent meg Nádass József idézett kritikája a Korunkban. Ez év őszétől József Attila munkatársa lett Bajcsy-Zsilinszky Endre hetilapjának, az EZőörs-nek és belépett a Bartha Miklós Társaságba. 1930 januárjában jelenik meg a TolZ-ban emlékezetes pamfletje Babits Mihály Az istenek halnak, az ember él című kötetéről, májusban pedig Hódmezővásárhelyen Ki a faluba című, Fábián Dániellel, a Bartha Miklós Társaság ügyvezető elnökével közösen írt röpirata. Mindkét írása nagy felzúdulást vált ki. A Babits-ellenes — röpiratként is terjesztett — tanulmányt elutasítják az „elefántcsonttorony" hívei, de üdvözli a következetesen baloldali kritika. így például Haraszti Sándor, aki 1930 januárjától 1931 áprilisáig a Korunk budapesti szerkesztője és terjesztője. Haraszti A mai magyar irodalom ideológiai csoportosulásai (Béka—egér harc vagy osztályharc?) című tanulmányában a Korunk 1930 márciusi számában ,,az akadémizmussal cimboráló Nyugat" ellen fellépő ellenzék egyik jelentkezéseként említi ,,a Bartha Miklós-beli írók, köztük József Attila támadását Babits ellen." 3 A tanulmányból kiderül, hogy a Bartha Miklós Társaságot és így József Attilát a „népies-csoport vagy a ,narodnyik irodalom' " képviselőinek tartja. Ugyanő kemény hangú vitacikket írt a Ki a faluba című röpiratról 4 (Magyar eszerek 1930 október): „Az orosz szociálforradalmárok legendás nevét újabban kikölcsönözte a Bartha Miklós Társaság — fügefalevélnek. Azt takarja el vele, amit egyelőre nem akar mutogatni: szellemének fasiszta díszeit. A magyar élet vihartjelző, kaján szellői azonban néha lesodorják róla és Fábián Dánielek pőrére vetkőzve állnak a fórumon. Azt is megmutatják, amit nem akarnak: a romantika mögött a valóságot, reakciós arcukat, amit muzeális 3 Haraszti megismétli Gaál Gábor egy hónappal korábbi vádjait a Babits és Móricz által szerkesztett Nyugat ellen. (Gaál Gábor: Nemzeti koncentráció a Nyugatnál. 1930. február.) A támadást márciusban megismétli idézett művében és — néhány oldallal később — Móricz Zsigmond útja című glosszájáhan. József Attila és Fábián Dániel röpiratát egy évvel megelőzi Mihályi Ödön hasonló témájú írása a Korixnfc-ban (Az új parasztért — 1929). Mihályi Ödön teljesen elfeledett írása fontos adalék a Korunk — szemléletében ekkor még József Attilát is megelőző — falu-képéhez. Néhány sorát idézem: ,,A múlt kísértései ellen kell segítségére lenni a parasztnak és ha a kapitalizmus sokban, sőt a leglényegesebben, az anyagi előfeltételeiben meg is akasztja a további fejlődés lehetőségeit, egy-két kötelességét ma sem mulaszthatja el az, aki a falu parasztja között él: a felvilágosító munkát és a hagyományok rombolását. De aki ezt a munkát magára akarja vállalni, nem szabad, hogy elfelejtse: nem a paraszt .szájaíze' szerint, hanem a maga és a paraszt teljes emberi méltóságának tudatával kell beszélnie, agitálnia."
