Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A KORUNK IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETSZEMLÉLETE - Zoltai Dénes: A Korunk művészetszemlélete

ban, érzékelteti, hogy a korszak világtörténeti drámája mennyire beleszólt a Korunk esztétikájának alakulásába. Ott volt nemcsak a Marosvásárhelyi Találkozó szellemének komolyan vételében vagy a hazai népi irodalom árnyalt értékelésében: jelen volt nemcsak az új szociografikus hullám esztétikai-gondolati orientálásában: a tényektől mint valóságirodalmi nyersanyagtól a világnézeti alapú realista megformálás követelményének érvényesítéséig vezető utat a Korunk nemcsak Nagy Istvánnál szorgalmazta. És hogy az előttünk járók mennyire értékes, felújítandó esztétikai örökséget hagytak ránk, éppen e finomítási munka, a kordiktálta tempóban fejlődő kritikai tevékenység közepette, azt legyen szabad ismét csak egyetlen, mai vitáinkban is fel-felbukkanó kategória, a népiség esztétikai-kritikai fogalma kapcsán szemléltetni. 1938 szeptemberében Gaál közli a Kovács Károly álnéven publikáló Fedor János A népiség meghatározása című írását. A szerző máig is érvényesen különbözteti meg itt a népiséget az akkoriban oly félelmetes erővel előnyomuló völkisch-elvtől, az „osztatlan" — mert osztálytalan — „népközösség" fasiszta és fasisztoid, tömegmanipuláló, fajelméletre támaszkodó koncepcióitól. S miután példás történeti alapossággal nyomon követi a fogalom hazai történetét, eljut a marxista felfogáshoz. A népfronti eszme jegyében: „Amint korábban (tudniillik a polgári forradalmak idején, — Z. D.) az osztályosság elve a népiségbe ágyazta magát, úgy most a népiség elvének az osztályosság magva köré kell csoportosulnia". Üres szójáték lenne a Korunk ungvári munkatársának ez az ítélete? Aligha. A népfronti esztétika marxista magvát sűríti egyetlen formulába. Való igaz: ennek a Fedor-megfogalmazta elvnek érvényesülését nem lehet egyesegyedül az „anyaországi" népi írók megítélésében keresni. Ezért is utaltam az imént a munkásíró Nagy István fejlődésére és Gaál kritikájának szerepére a fejlődésben. Ám világnézet és műalkotás kezdetben oly gyakori rövidre zárt kapcsolásának végső ontológiai korrekcióját lényegesen bonyolultabb finom szerkezetű esztétikai-kritikai problémákon is lehet — kell is — érzékeltetni. Vajon nem a most definiált népiség-fogalom játszik például főszerepet abban a szemmel látható gondolati küzdelemben, melyet a Korunk Németh László előtte bontakozó életművének marxista értékeléséért és megértéséért végigharcolt? Harcolt pedig nemcsak az ideológus Németh ellen, mindenkor, amikor az ideologikus öncsalás szociális dimenziójú megtévesztéssé vált és marxista kritikát követelt — éppen a népfronti eszme jegyében, ahogyan ezt a kritikát még az 1943-as Szárszó értékelésében is a népfrontos Űj Hang, Lukács, Révai megkerülhetetlennek tartották. Ám ugyanaz a Korunk tudott harcolni az író Németh Lászlóért is, amint — Gaált