Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A KORUNK IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETSZEMLÉLETE - Zoltai Dénes: A Korunk művészetszemlélete

gítő magyarázat a Korunk titkának megfejtésére, ha csupán az erdélyiség, a regionalizmus, a kulturális decentralizáció vagy akár a nemzetiségi létforma elvont-általános problematikájára utalunk. A helikonista Kuncz Aladár Thibaudet-i karakterű kritikai pluralizmusa és a Dienes—Gaál-féle vilgánézeti keresztmetszet-adás egy roppant válságkorszakban — nem volt ugyanaz. Az egyik egy korszerűsített liberalizmus, a másik egy valóban korszerű radikalizmust megcélzó gondolatiság irányába húzott. Így intonálta az erdélyi művészet, a transzszilvánizmus oly sokat vitatott kérdését a Korunk: felelősen, távlatosan, baloldali humanista szándékkal, a világnézeti kortudatosítás energikus igényével. Pedig még maga is csak tanulóéveit taposta, s messze volt még az illúziótlan tisztánlátástól. Nagykorúvá maga is csak úgy válhatott, hogy folyamatosan felülvizsgálta saját illúzióit. Mert volt ilyen ideologikus elem már a Be/cöszöntó'-ben is, meg a szerkesztői program megvalósításában is. Ez utóbbinak most csak egyetlen vonatkozására szeretnék utalni: művészetnek és világnézetnek arra a rövidzárlatos kapcsolatára, amely alighanem világszerte megfigyelhető gyermekbetegsége volt a húszas évek marxista igényű baloldali esztétikájának. Az alaptörekvés szándékolt irányáról és viszonylagos jogosultságáról felesleges most sok szót ejteni. A l'art pour l'art különféle változataival folyt itt a baloldali elkötelezettségű művészetértelmezés vitája. Az sem kétséges, hogy ez az álláspont a feltörő új proietárművészet, egyáltalán: a baloldali avantgárdé vegetációját is kívánta óvni az értetlen kezektől és a fagyoktól, s nem is mindig holmi doktriner, proletkultos tendenc-művészet nevében. Ezt sejteti Fábry Zoltán egyik korai szemlecikke az 1926 júliusi számban, amely Lukács Györgynek a jenai Tat-ban megjelent írásáról tájékoztat frissiben; Lukács szerint a polgári korszak művészetének tragédiája, a közvetlenség előtti behódolás, mindkét formájában veszélyes: úgy is, mint l'art pour l'art, úgy is, mint puszta tendenciózusság. A Korunk ilyen alapon általánosította elutasító magatartását a helikonista esztétika apolitikus ábrándjaival szemben: ,, . . .minden korok minden nagy és jelentős irodalma ,világnézeti' irodalom volt, anélkül, hogy feltétlenül tendencia-irodalom lett volna." (Salamon László: Erdélyi irodalom és korszellem, az 1927 júniusi számban.) Emellett a Beköszöntő még csak általánosságban szólt a szintézis szükségéről a dezintegrált világnézetek káoszában, s az első számok orientációs színképéből a különféle hagyományos és álmodern vallásos irányzatok sem hiányoztak, a katolicizmustól az okkult misztikáig. Csak 1929-től kezdve került határozottan a marxista világnézet a tájékozódás fókuszába, a színkép teljességének érezhető szűkítése nélkül. így hát mind a két oldalon volt mit újragondolni világnézet és művészet kap17. 50-éves a Korunk 257