Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A FOLYÓIRAT ÉS A KOR SZELLEMI ÁRAMLATAI - Király István: Elnöki zárszó

tású írás volt az. Hamis, történetietlen általánosítások csak úgy ke­rülhetők ki, ha — amennyire fentmaradt adatok ezt lehetővé teszik — a befogadó felől való vizsgálat módszerével is él történetírásunk. Hajdú Ráfis hozzászólása nagyon sok értékes adalékot hozott az­zal kapcsolatban, hogyan ment át a Korunk — Lackó Miklós termi­nológiáját használva — az „előnépfrontosság" időszakából a tudato­san vállalt népfrontosságéba, az előbbi megkülönböztetésre vissza­utalva: hogyan lett magatartásbeli népfrontossága mindinkább tar­talmi-világnézeti népfrontossággá is. Egyetlen személynek kellő sú­lyú kiemelését hiányoltam csupán ennek a kérdések a tárgyalása kapcsán: a Balogh Edgárét. Balogh Edgárnak 1935-ös átköltözése Romániába rendkívül lényeges szerepet játszott ugyanis vélemé­nyem szerint abban, hogy mind erőteljesebben kibontakozott a tu­datos népfrontosság a Korunk hasábjain. Mindenfajta ezoterikus baloldalisággal szemben a népfrontos baloldaliság reprezentánsa volt mindig Balogh Edgár. Szenvedélye­sen, meggyőződéssel, mélyen megértve tudta hát képviselni s saját­jává élni a meghirdetett népfrontpolitika új szempontjait. Korán fel­ismerte annak egyik legfőbb s teoretikus munkában kiváltképp fon­tos követelményét, hogy nem egyoldalú — nevelő s nevelt — viszony a kommunistáké és szövetségeseiké. A szövetségpolitikához hozzá­tartozik a vállalt szövetségesek problémáira való odafigyelés. Köte­les integrálni magába a kommunista gondolat a vele egy úton halad­ni vágyóktól felismert, képviselt igazságokat. Balogh Edgár volt az, aki Révai Józsefet előzőn vette figyelembe és igazolta vissza például a népi írók hozta igazságokat. Sándor Pál a település ellen írva ma­radéktalanul elutasított még például a Korunk hasábjain minden, a népi írói mozgalomtól hozott, parasztsággal kapcsolatos új kérdés­felvetést. Balogh Edgár már másképp állt hozzá a problémakörhöz. Észrevette még az egyke vagy a település kérdésében is a megoldást sürgető valóságtartalmat, az igazságmagot. Megkezdte azt a munkát, amelyet tévesen köt pusztán Révai nevéhez történetírásunk: újra át akarta gondolni a párt parasztpolitikáját a népi írói mozgalom hozta megoldás-javaslatok s adalékok nyomán. Volt érzéke mások igazsága s így a valóság iránt. A magyar népfrontos gondolat úttörő, jelentős teoretikusai között nem lehet mellőzni így az ő nevét. Ott van a he­lye a nagy úttörő, magyar, marxista—leninista teoretikusok közt. Meglehetősen jelentős helyet foglalt el a vitában a népi írók és a Korunk egymáshoz való viszonya. Magától értetődően alakult ez így. Hisz a népfrontpolitika volt a megbeszélés központi témája, s az adott történelmi viszonyok között — a harmincas években — a népi írókhoz való kapcsolat jelentette ennek egyik központi kérdését. Vé­leményem szerint két hamis véglettől kell ennek a problémának

Next

/
Thumbnails
Contents