Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A FOLYÓIRAT ÉS A KOR SZELLEMI ÁRAMLATAI - Tánczos Gábor: A Korunk magyar, romániai, kelet-európai, európai és egyetemes elkötelezettsége

vagy-vagy-okat, hogy vagy honiság, vagy európaiság, pláne gyökeresség vagy kozmopolitizmus. Ezekbe az eleve rossz kérdésfeltevésekbe Méliusz szerint nem szabad belemenni. Idézem: „Romániai magyar marxista lapként lehetett tehát a Korunk az ország határain túli, forradalmi szóra és gondolatra szomjas olvasók szellemi tápláléka ... Ez pedig megint nem a vagy-vagy, hanem az és-és kérdése. Romániaiság vagy nem romániaiság: megint csak egydimenziós álprobléma." Nagyon is egybecsengenek Méliusz gondolatai némely hazai vitáink egyoldalúságát leküzdeni hivatott szintézis szándékaival. Tisztelt Emlékülés! Befejezésül egy kicsit ezt a megszólítást szeretném visszavonni. Korántsem a ,,tisztelt"-et, hanem az „emlékülés"-t. Mert Horthy erdélyi regnálása elnémította ugyan a Korunkat, és a sztálini korszak se kedvezett különösképpen — hogy finoman fejezzem ki magam — a gyors újjászületésnek, de 1957 óta Gaál Gábor közvetlen munkatársai (Gáli Ernő és Balogh Edgár) szerkesztésében újra létezik a Korunk. Programjául vállalhatta Gaál Gábor 1940-es szerkesztési sarktételeit:

4 a realista humanizmust (ami Gaál Gábor szótárában a humanista marxizmust jelentette), a mítosznélküliséget és az együttélés gondolatát. Egy élő, működő lap megítélése persze egészen más : számonként, sőt cikkenként váltakozik az olvasó egyetértése, érdeklődése vagy ellenvéleménye, vagy éppen unatkozó továbblapozással kifejezett bírálata. De ami a legfontosabb: létezik, van, partnerünk egy jól szerkesztett lap, amellyel együttérezhetünk, melynek drukkolhatunk, melynek legjobb törekvéseivel és eredményeivel szolidárisak lehetünk. 4 G. G. V. I. 1. k. 697. 1.