Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A FOLYÓIRAT ÉS A KOR SZELLEMI ÁRAMLATAI - Tordai Zádor: A Korunk és a munkásszervezetek viszonya

„kozmopolitizmusára" és Gaál Gábor „romániaiságára" is. Különösen érdekes és tanulságos ezen belül a „marxistává-tétel" korszaka, vagyis az 1931- és —32-es évfolyamok. Ekkor ugyanis messze több magyarországi munkatárs dolgozik a lapnak, mint romániai. És ekkor a legnagyobb az emigrációbeliek számaránya is. Ez arra utal, hogy a lap marxistává tételében éppen a magyarországi és emigrációbeli marxisták játszották a legnagyobb szerepet. A statisztika kínálta adatokat különben ki is kell egészítenünk. Azzal, ami a nevek figyelembevételéből következik. Tudjuk, milyen nagy szerepe volt Fábry Zoltánnak a marxista fordulatban, de gondoljunk Dienes László berlini emigrációbeli (korábbi, 1929—30-beli) szerepére, amikor ő is aktívan részt vett a fordulat megvalósításában. Így még jobban kidomborodik, hogy az egészet tekintve kik játszottak szerepet és milyen súllyal, arányban, a marxistává alakításban. Ha később megváltozik az arány, ha visszaszáll az „egyharmad-viszony", ez akkor már az előbb említett munkának az eredménye. Mert éppen ezen az alapon nőttek fel és formálódtak ki az új marxista szerzők Erdélyben is. Azok a fiatalok, akik az utolsó évfolyamok során mind nagyobb szerepet játszottak. Azt hiszem, van itt még egy továbbgondolásra késztető alkalom is. Az előbb mondottak ugyanis egyben átfedik a munkásmozgalom szervezeteihez való viszony és kapcsolat kérdését. Hiszen a marxista munkatársak voltak e kapcsolat egyik „szálkötege". A szerzők névsora világosan mutatja a kommunisták szerepét — az emigrációbeliekét éppúgy, mint a négy-országbeliekét. Valójában általuk a lap tulajdonképpen állandó kapcsolatot valósít meg különböző országok kommunistáival. Itt azonban inkább sajátos összefonódásról, és hogy pontosabb legyek, együttműködésről kell beszélnünk. Tulajdonképpen ezt bizonyítják az ismert és a levelezésből feltáruló viták is. Az alapjukat nyújtó elvi egyetértés alapján való együttműködést támasztják alá. Persze ennyivel nem merítettük ki a kérdést. És azzal sem elégedhetünk meg, hogy értékelésünket arra redukálnók, hogy mindenik párt — a cseh és jugoszláv éppúgy, mint a magyar és a román — ugyanannak az Internacionálénak volt tagja, „szekciója". Mert e kapcsolatokat tekintve sem szabad elfelejteni azt a tényt — aminek ebben is alapvető jelentősége volt —, hogy a Korunk független folyóirat volt, egyik szervezetnek sem volt „orgánuma". Viszont létalapját Gaál Gábor határozott elvi álláspontja adta. Nos ennek következtében s erre építve alakult ki a viszony a különböző kommunista pártokkal, továbbá a munkásmozgalom különböző formáival. Ezért létezhetett az összefonódásban egyenlőség és kölcsönösség, és ugyanakkor válhatott éppen ez az elviség egyik biztosítékává.