Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A FOLYÓIRAT ÉS A KOR SZELLEMI ÁRAMLATAI - Huszár Tibor: A Korunk és a magyar szellemi áramlatok a két világháború közötti évtizedekben

akit sokan az illegális kommunista párt egyik exponensének tekintettek. Átfogó igényű tanulmányában, a korabeli magyar társadalom ideológiai csoportosulásait jellemezve írja 1930 márciusában: ,,A magyar társadalom szociális .krízise' szemmelláthatólag most közeledik a mélypont felé; ideológiai formái (Bartha Miklós Társaság, Fábiánusok, Bethlen Gábor Kör, Sarlósok stb.) egyre szaporodnak és tisztulnak. A középosztály, a kispolgárság szembefordulása az uralkodó hatalommal mind élesebb és nyíltabb ... S ezek a konfliktusok új feladatokat vetnek föl, új ,átértékelési' folyamatokat indítanak meg: revíziót s ideológiai harcokat provokálnak. Az új kapcsolatok, új pozíciók, új álláspontokat követelnek, új ígéreteket, szempontokat, kísérleteket." S az árnyaltságra való törekvés még erőteljesebb Gaál írásaiban, jóllehet ezekben az években a magyar szellemi élet jelenségeiről elsődlegesen azok erdélyi lecsapódásait elemezve szól: ezen írásai érték és problémaérzékenységüket tekintve azonban kimagaslanak a félévtized tanulmányterméséből. Utalunk mindenekelőtt A mai erdélyi magyar irodalom arcvonalai (1930), A nép barátai (1935) című tanulmányaira, az Erdélyi Helikon-nal kapcsolatos 1935ös publikációira, Szilágyi András, Kuncz Aladár, Nagy István munkásságának finom jellemzésére. Ezen tanulmányai metodikailag is új elemeket tartalmaznak. Közismert, hogy a marxizmus forradalmasította a társadalomtudományi gondolkodást, megteremtette a gazdasági és szellemi jelenségek közötti kölcsönhatások elemzésének tudományos alapjait. A marxista tudományok követői azonban e bonyolult kölcsönhatássort nemegyszer leegyszerűsítve értelmezték: a tudati jelenségek elemzéseikben a gazdaság epifenomenjeiként viselkedtek, a szellemi osztályharc — áttételek nélkül — a gazdasági érdekellentétek lecsapódásainak bizonyultak. A szektarianus politika indítékai rendkívül összetettek, de kétségtelen: ezen áttételek figyelmen kívül hagyása is forrása lehet a dogmatizmusnak, a szektásság elméleti indokolásának. Ebben az összefüggésben tekintjük Gaál Gábornak az erdélyi irodalommal foglalkozó írásait módszertani szempontból úttörő jelentőségűeknek. Milyen érzékenységgel különbözteti meg az ösztönösen kialakult „érzelem- és tudathalmazokat" a reflexív tudattól, az osztálytudatos gondolattömböktől. Milyen meggyőzően mutatja be az eszmék szerepét a lét tudatosulásában, a világkép strukturálódásában. Milyen meggyőző képet rajzol az irodalmi csoportosulások szociális és ideológiai mechanizmusairól, s különíti el az e folyamatban ideiglenes tényezőket a tartósan hatóaktól. „Az érzések és gondolatok sokféleségében — teszi fel Gaál a kérdést — viszont mi az, ami rendet teremt? Pontosan azok a társadalmi tudatcsoportosulások, amelyekhez ezek az érzések és gondolatok tapadnak.