Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)
A FOLYÓIRAT ÉS A KOR SZELLEMI ÁRAMLATAI - Huszár Tibor: A Korunk és a magyar szellemi áramlatok a két világháború közötti évtizedekben
publicisztikai anyagnak? Hol mutathatók ki érintkezési pontok, mennyiben jellemezhetők egy stratégiai álláspont konkretizációjának? E kérdésekre választ keresve — ha a szerkesztő eszmei-irányító szerepét, a folyóiratban folyó műhelymunkát reálisan akarjuk megítélzii — természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy Gaál Gábor a felsorolt szerzők többségével személyesen nem találkozhatott, hogy — különböző okokból — levélkapcsolatuk sem volt rendszeres. A szerzők egymással való kapcsolata sem volt megoldottabb : vagy nem is ismerték egymást, vagy csak ritkán találkozhattak; a tanulmányok előzetes megvitatására s még inkább az álláspontok egyeztetésére ritkán kerülhetett sor, ha egyáltalán sor került ilyenre. Az is nyilvánvaló továbbá, hogy a különböző harci terepen tevékenykedő, sok vonatkozásban eltérő élményanyagot feldolgozó szerzőgárda értékítéletében sokféle indíték munkált, hogy csak durva leegyszerűsítések árán jellemezhetők valamennyien egy homogén közösség képviselőiként. S mégis: mind a középosztály, mind a parasztkérdés kezelésében, mind a szellemi mozgalmak, pártok részleges vagy átfogó igényű elemzésében kimutathatók közös törekvések, az az igény, hogy a „fennálló" leninista bírálatát adják, s tanulmányaikkal is szolgálják a kommunista forradalom előkészítését. Egyes értékelések szerint a szektáriánus hangot ezekben az években egy-két önként jelentkező indulatos cikkíró, s néhány „szerencsétlenül megválasztott" neofita képviselte. A sejtelmes, nem mindig pontosan körvonalazott célzások rendszerint Gergely Sándorra és Űjvári Lászlóra vonatkoznak. Gergely Sándor és Újvári László cikkeit ezekben az években valóban az „érdesség", a protenciális szövetségesekkel szembeni bizalmatlanság, az „aki nincs velünk, az ellenünk van" logikája jellemzi. Gergely e stratégiai alapállás elkerülhetetlenségét 1931 januárjában, a Bartha Miklós Társaság fiataljaival polemizálva, maga így fogalmazza meg: „...ha hozzánk jöttök ne csatlakozni jöjjetek és ne vezérnek, hanem adjátok fel maradéktalanul érdekeiteket, amelyek az uralkodó osztályhoz kötnek, vállaljátok a felszabadulási küzdelmeink mindennapi problémáiban való részvételt, közkatonáknak jöjjetek egyenként, nálunk nincsenek alosztályok ahova betársulhattok. Csak kettő van: proletár vagy nem proletár s így aki nincs velünk az ellenünk van, értelmes ifjak, ezt értsétek meg!" (Kiemelés — H. T.) Űjvári László pedig még 1935 januárjában is a Válasz körül tömörülő népi írók mozgalmát fasisztoid beütésekkel terhelt nemzedéki mozgalomként jellemzi: „Ez a mozgalom magán viseli a legjellegzetesebb fasiszta alkatelemet, nemcsak a fentről lefelé irányuló alakító tendenciát, hanem még a führerprincipium szellemét is. Mert Németh László vezéri szerepe több