Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A KORUNK ÉS A MARXISTA GONDOLAT - Szabolcsi Miklós: A Korunk és a marxista gondolat

felhívásából világos, hogy őket akarta helyzetük felmérésében segíteni, tájékoztatni, döntésre bírni. Utóbb kezdett törekedni a Korunk munkásolvasók bevonására, munkásrétegek meggyőzésére. Az állásfoglalás, a helyzetfelismerés eszköze volt már kezdettől fogva, majd mind erősebben, a marxizmus. Az érintett országok közül kettőben, Csehszlovákiában, ahol erős és legális kommunista párt működött, és Magyarországon, ahol a Tanácsköztársaság már a marxizmus gyakorlati próbája is volt, nem volt szokatlan ez a munka. De Jugoszláviában és főleg Romániában a magyar nyelvű lakosság közt kevesebb előzményre építhetett. Ezért is támaszkodtak a Korunk szerkesztői, eredetileg a Tanácsköztársaság magyar emigránsai, főleg a magyar és csehszlovákiai marxistákra, s ezért kellett nehéz nevelő munkával erdélyi, romániai gárdát megszervezniök. A Kelet-KözépEurópában müveit marxista teóriának nemcsak a marxizmus általános tanításait kellett terjesztenie, hanem meg kellett birkóznia a sajátos kelet-közép-európai problémákkal: a nemzeti kérdéssel, az agrárproblémával, a „középosztály" helyével, a zsidókérdéssel. *** A Korunk helyét, tekintélyét nehéz, áldozatos munkával kellett kivívni. Korabeli emlékekből és most utoljára Gaál Gábor levelezéséből megismerjük a szerkesztés és összeállítás sajátos nehézségeit. Ha a Korunk-aX értékeljük, sohasem szabad elfelejteni ezeket a sajátos körülményeket. 1932-től a román cenzúra ellenőrzi a lapot, és ez eleve határt szab az állásfoglalások teljes kimondásának, és bizonyos tárgyak (főleg a Szovjetunióra vonatkozók) tekintetében óvatosságot parancsol. 1933-tól kitiltják a lapot Magyarországról, majd 1937 nyarán Jugoszláviából is, és 1938-ban természetesen Csehszlovákiából. Egyre szűkülő terepen, egyre kisebb mozgástérben, egyre nehezebb összeköttetésekkel kell számról számra összeállítani a lapot. Sokszor nyomasztó gond az állandó munkatársak hiánya: ,,.. .Mondhatnám teljesen magamra hagynak s ezért a legmélyebben keserűséget érzek. A lapot hónapról hónapra a legnagyobb nehézségekkel állítom össze ..." — panaszolja Méliusz Józsefnek Gaál Gábor már 1936. október 7-én. A magyarországi munkatársak folytonosan elmaradoznak, és 1935 után, amikor a magyar szellemi élet fellendülőben van, egyre nehezebb cikket kapni a Korunk számára. Felmerült és felmerül az irodalomban a kérdés: mennyire volt közvetlen pártirányítás alatt álló folyóirat a Korunk? Már Tóth Sándor megírta, hogy „nem volt pártorgánum — a szó organizatórikus értelmében". Általában Gaál Gábor a maga kommunista meggyőződésének megfelelően a párt politikájának átlalános irányát követve,