Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A FOLYÓIRAT ÉS A KOR SZELLEMI ÁRAMLATAI - Huszár Tibor: A Korunk és a magyar szellemi áramlatok a két világháború közötti évtizedekben

érdekében túlértékeljük. Ellenkezőleg: éppen Gaál Gábor igazságkutató szenvedélye, amellyel későbbi szilárd marxista világlátását kiharcolta, kötelezi a kutatót, hogy dokumentálja: Gaál önmagát, bizonytalanságait, elszigeteltségét legyőzve jutott el az általa mindig dialektikusan értelmezett bizonyosságokhoz. 1929. március 3-án írja Hatvány Lajosnak: ,,Ez lett tehát egyelőre abból, hogy ön Dél-Amerika helyett ide kormányzott. Egyelőre úgy látszik, hogy jobb. Nem rettenetes sokkal ugyan, mert ez mégis deportáció, s valójában csak azáltal bírható ki, hogy egy szobában lakom, ami tetőtől talpig papírból, azaz újságból és könyvekből van, s közben állítólag olyasmit csinálok, ami érdemes és munka. Ha véletlenül érdekelné: s teljesen elvonatkoztatva élek Kolozsvártól. Nem járok senkikhöz, se írókhoz, se polgárokhoz. Az embereket az utcáról ismerem, és a szobában is úgy érintkezem velük, mint az utcán. Úgy veszem észre, igazán nem vesznek be. A magyaroknak emigráns vagyok, a zsidóknak meg keresztény. Hogy ez hova vezet, nem tudom. A Korunkat nagyon szeretném talpra állítani, úgy, hogy Dienes is elbírja és engem is. Jelenlegi állapotával a Kounknak nyolcszáz-egynéhány előfizetője van .. ." Gaál Gábor 1928 végén kapcsolódott be hatékonyabban a Korunk szerkesztésébe. Mint az idézett levél is bizonyítja — a kibontakozás irányába mutató lépések ellenére — a „minden válságba került" életérzését Gaál önmagában ekkor még korántsem győzte le maradéktalanul. Ez az életérzés, a liberális illúziók — legalábbis az első időszakban — a szerkesztő Gaál Gábor döntéseit is befolyásolták. Egy korábban már más összefüggésben idézett, 1929. április 19-én kelt levelében írja Hatvány Lajosnak: „...a lap — világnézeti, s ezenkívül még az a speciális beállítódása van, hogy keresztmetszetét akarja adni a mai európai világ tény- és eszmeálladékának. Ebben az európai világban pedig ezek az orosz eszmék feltűnően szerepelnek . . . Viszont észrevette ön azt is, hogy a lapban van szinte jobboldali és nagyon sok középpárti eszme is. A lapnak tehát, hogy úgy mondjam, szerkezetébe tartozik az, hogy igazán baloldali eszméknek is teret ad. Ahogy én előfizetőimtől tudom — erdélyi magyar előfizetőktől! —, nagyon szívesen olvassák ezeket. A szerkesztőségbe beérkező levelekből látom, hogy az a sok nyugtalan eszme, ami megfordul lapjainkon, nagyon jólesik az olvasónak. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy utrírozom ezeknek az eszméknek a szerepelhetését, azt azonban feltétlenül jelenti, hogy a lapból egy olyan új, igazán liberális orgánumot szeretnék, amely az összes előforduló, ma az időt joggal alakító eszmével szemben türelmes." Távol áll tőlünk a szándék, hogy azt bizonyítsuk: A Korunk