Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)

A FOLYÓIRAT ÉS A KOR SZELLEMI ÁRAMLATAI - Huszár Tibor: A Korunk és a magyar szellemi áramlatok a két világháború közötti évtizedekben

jos társaságában érkezett Kolozsvárra. Ez az erős baloldali emigráció szinte az első pillanattól kezdve — ahol és amikor erre lehetőség kínálkozott — a lap- és folyóirat alapítással kísérletezett. 1920 decemberében Bölöni György szerkesztésében és Dienes László közreműködésével indult a Bukaresti Hírlap; radikális polgári irányzatú orgánum volt ezekben az években a Keleti Újság is; Dienes és más kommunista emigránsok a Bukaresti Hírlap feladását követően itt teszik közzé cikkeiket. Jász Dezső az illegális kommunista párt megbízásából szerkeszti az Előré-t, majd annak betiltását követően újabb és újabb változatokkal kísérletezett. A folyóiratok körül is erőteljes baloldali áramlatok csoportosulnak. 1920 szeptemberében indult a Napkelet. A húszas évek elején e folyóiratban publikáltak az „Adyt követő radikálisok", az induló szocialista irodalom fiatal képviselői mellett az emigráció exponensei, többek között Dienes László, Götz Irén és Barta Lajos. Határozottabban szocialista irányt képviselt a Franyó Zoltán szerkesztésében Aradon 1924-ben megjelenő Géniusz s az ugyancsak aradi Periszkóp, melynek első száma 1925-ben jelent meg. Az első marxista orientációjú erdélyi társadalomtudományi folyóirat, a Jövő Társadalma, Aradi Viktor szerkesztésében 1926-ban jelent meg. A szerzők sorában már az első számban ott találjuk Duenes László nevét. E folyamatokkal párhuzamosan a konzervatív irányzatok is újraszerveződnek. Ami a politikai alapokat illeti: 1921 januárjában a földbirtokos arisztokrácia, a banktőke, az egyházak vezetői és a volt monarchia egykori magas rangú hivatalnokai megalakították a Magyar Szövetséget. A konzervatív erők, a baloldali lapok működését segítő Lapkiadó RT ellensúlyozására életre hívják a Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézeti Részvénytársaságot, s útjára indítják Remenyik Sándor szerkesztésében folyóiratukat, a Pásztortűz-et. A „falusi és városi középrétegek" az Erdélyi Néppártba tömörülnek, s önálló politikai erőként kívánnak fellépni. E törekvésük illuzórikusnak bizonyult: a Magyar Szövetség és a Néppárt fuzionált, s az új Országos Magyar Pártban már a mágnás rétegek politikai hegemóniája érvényesült. A középosztály író-értelmisége, amely az Erdélyi Néppártban fontos szerepet vállalt, kiszorult a politikai mezőből, s a „grófi fallal" szembeni irodalmi tömörülésbe menti át erőit. Kós Károly vezetésével így szerveződik meg a Kaláka, majd az Erdélyi Szépmíves Céh. Kós Károly eszmei platformot is kínál: a transzilvánizmust. Ezekben az években markáns tehetségek: Tabéry Géza, Molter Károly, Benedek Elek, Szentimrei Jenő, Kádár Imre, Sipos Domokos, Kovács László, s az akkor még kezdő Nyirő József tömörülnek Kós Károly körül. Folyóiratuk az Erdélyi Helikon, a húszas évek végén országos súlyú orgánummá vált.