Kabdebó Lóránt szerk.: 50 éves a Korunk. 1976. máj. 20–21–i ülésszak (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1977)
A FOLYÓIRAT ÉS A KOR SZELLEMI ÁRAMLATAI - Huszár Tibor: A Korunk és a magyar szellemi áramlatok a két világháború közötti évtizedekben
sítására törekvő marxi—lenini világnézethez ennek a felvonulásnak nem volt még semmi köze, mint ahogyan a történelmileg szükségszerű honi problémákhoz és feladatokhoz sem." Balogh az 1931-es évfolyamot — ekkor lett Gaál Gábor a folyóirat főszerkesztője — tekinti vízválasztónak. A két korszakot szembesítve eltérő, sőt egymást kizáró szerkesztési elvekről beszél, ellentétről, amely „egyfelől egy táj- és népidegen 'européerség' kozmopolitizmusa, másfelől egy táj- és népvallás konkrét hazafisága" között feszült. Másként értékeli a korszakot K. Nagy Magda, ő a lap Balogh által élesen elmarasztalt „sokarcúságát" taktikai engedménynek tekinti. Ügy véli: Dienes a legkezdetektől kommunista orientációt képviselt; az 1919-es kommün exponált vezetője a királyi Romániában csak ilyen gondolati álcázással biztosíthatta a folyóirat megjelenését. Végül, különösen az utóbbi időben, számos olyan publikációt olvashatunk, amelynek szerzői választóvonalat húznak ugyan a „húszas évek" és a „harmincas évek" folyamai között, de éppen húszas éveket tekintik a kolozsvári folyóirat legtermékenyebb időszakának. Amit Balogh elmarasztal, ők pozitívumnak minősítik. Az eklekticizmus, amely Balogh Edgár szerint 2 csak arra volt jó, hogy „sznob kispolgárok szenzációéhségét és magazinszomját elégítse ki", itt már értéktartalmat kap: a szerkesztő látókörét, nyitottságát dokumentálja. S amit ezek az értékelések a marxizmus megújítására irányuló kísérletnek, azt Balogh Edgár „radikális" és „baloldali" divatcikként, olyan, ömlesztett anyagként jellemez, amelyből hiányzik a „belső szerep, kiállás, magatartás". Nem kisebbek a nézetkülönbségek a harmincas évek megítélésében. Azt, hogy a világgazdasági válság éveiben a folyóirat már elkötelezett, kommunista orgánum — senki sem vitatja. Eltérőek azonban a nézetek annak megítélésében, hogy milyen mértékben s milyen időhatárokig képviselte a Korunk a Kommunista Internacionálé „nyílt sisakos" stratégiai vonalát s ami ezzel elválaszthatatlanul összefügg: mikortól válik a Gaál szerkesztette Korunk a népfrontgondolat szócsövévé. Tóth Sándor szerint a Korunk 1930—33-as évfolyamait a „szektás-balos-ultraradikális szellem" jellemzi, jóllehet e szellemiségen is áttör Gaál Gábor minőségféltése, intellektuális érzékenysége. Mint írja: „egy folyóirat, amely a forradalmi munkásmozgalom szerves részeként azonosult annak céljaival, törekvéseivel, eszmeiségével, a mozgalom kor determinálta színvonalát, akkori szektás-balos korlátait egészében nem léphette túl. Ha viszont a Korunk akkori év2 Balogh Edgár: i. h. 504. 1.