Illés Ilona - Taxner Ernő szerk.: Kortársak Kassák Lajosról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1976)

IV. Részletek öregkori arcképéhez - Nagy Pál: „A virágnak agyara van a felhőnek zöld kecskeszakálla"

nalába tartozott, akárcsak a húszas években, példát adva az igazi, a folyamatos korszerűségre. (Az idézetek forrása: Rónay György : Kassák Lajos. Arcok és vallomások. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1971.) Egy avantgárdé költő befogadásának nem szerencsés módja: a kultúrájában forradalmasított ember ideáljáról lemondva a költő forradalmának megszelídítésére törekedni. A már ismert példák mellé tegyünk egy újabbat. A kassáki életmű kiemelkedő eredménye a száz számozott vers. Az 1956-ban megjelent Válogatott versekbe egy sem került be közülük. Az 1970-es Összes Versekben mind a száz olvasható. Például a híres 70-es is. A vers azonban árnyéka önmagának. Az eredeti (a Műban jelent meg, a Ma fakszimile kiadásában olvasható!) remek indítása: A virágnak agyara van a felhőnek zöld kecskeszákálla a (posztumusz) összes versekben így hangzik: A virágnak árnyéka van a felhőnek aranyból koronája... így szürkül el Kassák egyik legszebb verse, a magyar avantgárdé költészet egyik legszebb képe, melyhez néhány hasonlót csak Kassák méltó társa, a Ma nagyszerű gárdájának — a fiatal Déry és Újvári Erzsi mellett — legtehetségesebb tagja, Barta Sándor montázs-drámáiban találunk. (Ezek a lírai ,Jiangjáték"-szövegek egyébként hiányoznak a Ki vagy? című kötetből (1962), mely mindmáig az egyetlen Barta versválogatás. A megszelídítést - mint kiderült — Kassák maga követte el egy fáradt-fásult pillanatában, de nem véletlen, hogy ez került be az Összes versek gyűjteményébe s nem az eredeti.) A vers előtörténetéhez tartozik, hogy megjelenése óta ebbe a képbe kötött bele a költő minden kritikusa. (József Attila is, aki pedig sokat tanult Kassáktól. „Értelmetlennek" minősítette Kassák Lajos 35 verse című cikkében. Korunk, 1931. 668—670.) Az „új vers", majd a további Kassák— Barta—Déry-versek körüli vitában ki tudja hányadszor ütköztek meg a konzervatívok és modernek, az orthológusok és neológusok. A modemség nem pártállás kérdése (ma sem az): Dérynék a társadalmi forradalmár Sinkó Ervin ellenében kellett megvédenie az avantgárdé irodalmat (lásd A homokóra madarai-vitát), amely iránt a legtöbb megértést a másik oldalról Kosztolányi Dezső tanúsította. A hónapokig (s kihatásában évekig) tartó polémia a magyar irodalomtörténet egy fejezete már akkor is, ha az utókor jóformán tudomást sem szerzett róla. Kassák Lajos és a magyar avantgárdé irodalom akkor megerősödve került ki a küzdelemből. Most a halott Kassákból próbálnak némelyek „klasszikus költőt faragni. Ez a próbálkozás azonban eleve kudarcra ítéltetett. • Kevés személyes emléket őrzök Kassák Lajosról. Először 1961-ben találkoztunk a Café Flore-bán, melynek első emeleti különterme abban az időben