Illés Ilona - Taxner Ernő szerk.: Kortársak Kassák Lajosról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1976)

III. Az újjáépítés vezérkarában - Fodor József: Jegyzetek Kassák Lajosról

Fodor József JEGYZETEK KASSÁK LAJOSRÓL Kassák Lajost 1927 tavaszán ismertem meg; akkor még nem személyesen, mindössze csupán láttam. Osvát Ernő elmondta nekem, hogy (akkoriban megjelent) Lihegő erdők című könyvemről bírálatot kért tőle, de Kassák kitért a kritika megírása elől, avval, hogy „polgári" költőről nem ír. (A dolog nem volt azért olyan szigorú részéről a polgári költővel. Pár évvel később ugyanis az Újság című polgári lapban együtt írtunk.) Közelebb egymáshoz néhány év múlva kerültünk, az Új Idők című hetilap újraindulása alkalmából (a lap tudvalevőleg a felszabadulás uátn egy ideig szünetelt), amikor, a lapból való kiválásáig, együtt szerkesztettünk. Azt mondhatnám, haláláig szoros kapcsolatban maradtunk: módom volt tehát megismerni őt jó és kevésbé jó oldaláról. Együtt voltam vele (az Új Időkön kívül) az írószövetség elnökségében, 1956 emlékezetes őszén. Együtt voltunk a Kodály vezette Magyar Művészeti Tanácsban — és néhányszor magántársaságban. Mint ember, meglehetősen zárkózott, nem könnyen barátkozó, meghitt közelségébe nagyon keveseket engedő valaki volt. De általában — néha a naivságig — jóindulatú, mindig segítőkész, jó kolléga volt, de együtt dolgozni vele (szerkesztő-társa voltam!) őszintén szólva, nem volt könnyű valami. Elképzeléseihez — amelyek nem voltak mindig helyesek — makacsul ragaszkodott; annyira, hogy mikor az Új Időknél (senkire nem hallgató) szerkesztési módja válságba vitte a lapot, inkább megvált attól, mintsem baráti meggyőzésre engedjen elveiből. Ugyanez a helyzet állott elő egyébként az egy időben általa szerkesztett Kortárssal is, melyet együtt csináltak Hárs Lászlóval, Keszthelyi Zoltánnal, Nádass Józseffel és másokkal. És ugyancsak ez volt a helyzet a szintén általa szerkesztett Alkotással, a Magyar Művészeti Tanács lapjával, mely egyébként anyagi nehézségek miatt megszűnt hamarosan. Kassák, ez a nagyon jó ember (de nem , jó" szerkesztő), túlzás nélkül mondhatom, hajlíthatatlan alkat volt, a mások igazát nehezen látta be, ami