Illés Ilona - Taxner Ernő szerk.: Kortársak Kassák Lajosról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1976)

II. A Munka szerkesztője - Vészi Endre: Csonka rekviem

Vészi Endre CSONKA REKVIEM Milyen ellentmondásos a Kassákról szóló irodalom, s még a halála után is mennyien támadják! Az ok, azt hiszem többirányú: meredek elvi ellentétekből, de méginkább személyi gyűlölködésekből fakad. S ennek középpontjában ott áll Kassák, szigorával, meg nem vesztegethető jellemével. Talán nem túlzás azt mondani, hogy modern irodalmunk legfüggetlenebb alakja, és ez egyben kihívás is. A magyar avantgárdé költészet legnagyobbja, s jó ideig szinte ótestamentumian indulatos prófétája. Festészetben, haláláig a konstruktivizmus konok-következetes képviselője, akit hazájában alig ismernek. Mint irodalomszervező, szerkesztő, irodalompolitikus, elveit a meggyőződés erőszakosságával képviselő ember. Már-már dogmatikus rokonszenvekkel és ellenszenvekkel. A képet viszont színezi, hogy az igazi progresszív tehetség munkája, még ellenkezése fenntartásával is, de mindig érdekelte, izgatta. Élete utolsó harmadában mondhatni: megszelídült. Költészete klasszicizálódott, befogadóképessége továbbnövekedett. Ezzel lényegében azt is megmondtam, milyen írónak tartom Kassákot. Nagy költőnek elsősorban, társadalmi forradalmárnak és a költészet forradalmárának. Prózai művei közül az Egy ember élete hatott rám legmélyebben; mint magatartás, mint példa, mint küzdelem az igazságért és a művészet igazságáért. Első regényemet (Felszabadultál, 1937, Pantheon kiadás), amely egy inasgyerek éveinek krónikája, az ő példája és műve ihlette. Ami hozzá fűződő ismeretségemet, kapcsolatomat illeti: 1935-ben, induló költőként ismertem meg, Lesznai Anna jóvoltából, ő küldött hozzá. Akkoriban a Munka c. folyóiratot szerkesztette, s az e köré csoportosult írói és mozgalmi társaság a Lidó kávéházban találkozott, az Andrássy úton. Kassák érdeklődéssel fogadott s hamarosan közölte verseimet folyóiratában. Rendkívüli módon vonzódott a fiatalokhoz, fiatalok körében élt állandóan. Vonzódása és vonzása azonban egyfajta diktatúra is volt, amelyet az útjukat kereső, jelentős költők, írók nem tudtak mindig elfogadni.