Illés Ilona - Taxner Ernő szerk.: Kortársak Kassák Lajosról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1976)
II. A Munka szerkesztője - Vas István: A kassáki öntés
gazdaságtani, politikai műveltségű Nádas Endre, meg mások, ugyancsak Kassák tanítványai, csak éppen érettebb életkorban szegődtek a nyomába, mint Lengyelek, és hát Kassáktól nehezebben lehetett elsajátítani az indulatát, keménységét, művészi értékeit, mint nyelvezetének modorosságait, stílusának némely elemét és fordulatát, no meg az általános kassáki szemléletet. Ezeknek az idősebb és intellektuel Kassák-tanítványoknak megvolt a maguk polgári foglalkozása, hivatalnokság vagy ügynökség, s ez az életmód és a korábban megszerzett műveltségük szabta meg kifejezésmódjuk alaprétegét, úgyhogy a kirándulás közömbösebb szakaszaiban Goldmann Feri meg én könnyen bele tudtunk illeszkedni társalgásukba. De amint a kassáki témákra került sor, eluralkotott rajtuk a kenetteljes hang és stílus, amely annál furcsábban hatott, minthogy nem sokkal azelőtt még olyan teljességgel , ; normálisan" beszéltek. Goldmann Ferivel ilyenkor eleinte tanácstalan, később gunyoros pillantásokat váltottunk. Mert az én állandó - később sokszor úgy éreztem, átkos — ellenpontrendszerem a kenetteljes áhítatnak e légköréből önműködően Goldmann Feri kételkedő, nyílt polgáriassága felé hajlott, s vele vállalt cinkosságot. Húsvét hétfőjén már egyre inkább úgy éreztük magunkat, mint kíváncsi hitetlenek egy vallásos gyülekezetben, amely, mint az ilyesféle szektaközösségek általában, összetartó erejét részben abból merítette, hogy más csoportoktól mereven elzárkózott, - de ennek a csoport-vetélkedésnek a természetéből nem sokat értettünk. Amikor délfelé a nap rövid időre áttört a felhőkön, gondosan elrenddezett alakzatba állítottak bennünket, s többször is lefényképeztek úgy, hogy mindegyikünk a Munka egy-egy számát tartja feltűnő pajzsként maga elé. Ebben a szokatlan szertartásban, amelyet propagandának neveztek, némi szégyenérzéssel vettem részt, bár az is igaz, hogy egy kissé ezt a szégyenkezésemet is szégyelltem. • Néhány korán kifejlődött gátlásomat Kassák befolyása segítette az erkölcsi követelmény tudatosságához. Kassák semmiképpen sem tartozott a „bohém" költőkhöz, sőt, egész magatartása valamilyen szigorú erkölcsiséget hangsúlyozott, s habár a „tisztaság törvényei" közül, amelyeket hirdetett, nem mindegyiket érezte magára is kötelezőnek, éppen a pénz és a juttatások dolgában kényes volt és feddhetetlen, és elnézésre legkevésbé hajlamos. Már összeköttetésünk első hónapjaiban sok kifakadást hallottam azok ellen a polgári csemeték ellen, akik apjuk pénzén akarnak kommunisták lenni, s a kapitalizmus profitjainak haszonélvezőjeként — még ha örökölve vagy másodkézből is — fintorognak a kapitalizmusra. Ezek a nézetek csak tudatosították azt, ami megfogalmazatlanul berzenkedett bennem. Képtelenségnek éreztem, hogy elvégezzem a jogot abban a tudatban, hogy úgysem akarok ügyvéd lenni. Kassák
