Illés Ilona - Taxner Ernő szerk.: Kortársak Kassák Lajosról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1976)

I. A Ma élén - Komlós Aladár: Kassák Lajos és a démona

lista nyelv költői lehetőségeivel már 1915-ben Walt Whitman megbarátkoztatott), de az Egy ember életéi, főképp annak első részét kezdettől fogva mindig remekműnek tartottam. Politikai vitáink nem voltak, hiszen a Horthy-korral szembenálltunk mindketten, művészi ízlésünk azonban nem volt teljesen egybehangolt. De annak is, akinek földönjáróbb művészi ízlése nem röppent fel oly könnyedén az új légáramlatokra, mint az övé, s másféle versekben találta meg érzése otthonát, mint Kassák lírája, lehetetlen volt őt magát nem tisztelni. Kortársai közt nem volt senki, aki az egyéniség magakeresésének és vállalásának hasonlóan hősies példáját mutatta volna. Rendkívül érdekes volna önéletrajza alapján kielemezni és felmutatni, hogyan keresi magát, és tévelygéseken, álutakon, különböző foglalkozásokon át - mintha egy misztikus lény rejtőzne benne — ösztönösen hogyan tapogatózik a mélyből a maga igazi helye és küldetése felé, a művészet felé, az egyéniség kultuszát és a kollektivitást egybeötvöző világnézete felé, verseiben a racionális szerkesztés, realista nyelv és álomszerű asszociációk szintézise felé. Megvetette az alacsonyságot, a haszonlesést, a kétkulacsosságot, az ügyeskedést, — életveszélyesen megingathatatlan volt, ritka következetességgel őrizte a maga személyiségét. Nemcsak egyéniségét: sajátos tulajdonságait és szokásait értem ezen, hanem szellemi-erkölcsi valóját is, melyből önként adódott természetes méltósága. így lett példája annak, hogy az igazi személyiség erőközpont és mindig hatást gyakorol környezetére. Nem törte meg évtizedeken át tartó mellőztetése sem. így nyerte meg élete csatáját. Győzelme nem annyira halála előtti Kossuth-díja, és nem is másfél évvel halála előtt, 78 éves korában végre megvalósult képkiállítása volt, amelynek sikere valósággal tüntetésméretúvé nőtt. Igazi győzelme az volt, hogy büszke elégtétellel érezhette: annyi támadás, meg nem értés, üldöztetés ellenére töretlenül meg tudta őrizni magát, nem alkudott meg, nem ügyeskedett, nem képmutatóskodott, még csak nem is mosolygott és nem is bólintott arra, amit elítélt. A kor minden csábítása és fenyegetése közepette a gerince egyenes maradt, a jelleme töretlen és tiszta.