Illés Ilona - Taxner Ernő szerk.: Kortársak Kassák Lajosról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1976)

I. A Ma élén - Richter, Hans: Tudtunk róla, tudunk róla

Hans Richter TUDTUNK RÓLA, TUDUNK RÓLA Századunk húszas éveiben igen élénk kapcsolatban álltak egymással a nyugati világ (beleértve az USÁ-t is) különböző művészeti csoportjai. A háború okozta elzártság után a művészek még fokozottabban óhajtották hallani, látni, érezni mindazt, ami másfelé végbement. A látás—hallás-érzés centrumai a nagyvárosok nemzetközi kávéházai és vékonyka folyóiratok voltak, amelyeket vállalkozó szellemű egyének alapítottak, többnyire semmi vagy nagyon csekély létalapra támaszkodva. így jött létre Hollandiában a De Stijl, Párizsban az Esprit Nouveau, Lyonban a Manomètre, Berlinben a „G", Budapesten és Bécsben a Ma, és még sok hasonló folyóirat. Ezek kapcsolatban álltak egymással, írásokat cseréltek, így alakították a kor európai kultúrájának arculatát. A kulturális értékek eme cserefolyamatában ismertem meg 1921-ben Kassák Lajost, a Ma kiadóját, ő hallott rólam és Eggelingről, mi is tudtunk róla. Cikkeket és fényképeket közölt tőlünk, s amikor én később Bécsbe jöttem, személyesen is találkoztunk. Addig csak mint kiadót, prózaírót és költőt ismertem, most képeit is megszemlélhettem, s igen örültem, hogy azok a mi Dada-mozgalmunk és az időközben egyre jelentősebbé váló absztrakt festészet irányába mutatnak. Noha már korábban is hallottam Kassák jelentékeny művészi törekvéseiről, művészeti kritikus barátaink: Kemény Alfréd és Kállai Ernő tudósítottak erről, a valóságban csak most ismerkedtem meg művészetével. Aztán nem sokkal később az európai változások a világ négy tája felé szétszórtak valamennyiünket. Az európai kultúra egységesülési folyamatát elakasztotta a bekövetkező világkatasztrófa, minden atomjaira bomlott. Csak 1960 elején, amikor Dada-Művészet és ellen-művészet című könyvemhez anyagot gyűjtöttem, tettem kísérletet arra, hogy magyar barátaimnál megtudakoljam: mi is lett Kassákból, e bátor emberből és érdekes művészből. Nagy örömömre szolgált, amikor értesültem, hogy nemcsak nevét ismerik, de arról is tudósítottak: hazájában él, hírnév és tisztelet övezi őt. Levelezés kezdődött közöttünk, megígérte, hogy egy útja során meglátogat engem Svájcban. De