Illés Ilona - Taxner Ernő szerk.: Kortársak Kassák Lajosról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1976)

IV. Részletek öregkori arcképéhez - Nemes György: Az élet etikus egyensúlya

Nemes György AZ ÉLET ETIKUS EGYENSÚLYA Csak jó emlékeket őrzök Kassák Lajosról; alighanem azért, mert az egyenes, kemény, akárha nyers jellem is mindig közelebb állt hozzám, mint a hajlékonyság, a puhaság, az alkalmazkodás, a többnyire őszintétlen finomság. Ez egyszersmind válasz arra a kérdésre is, hogy Kassák személye és művészete — akaratlanul is - maradandó hatásként kísér kora ifjúságomtól. Nekem — hiszen akkor vidéken éltem — nem adatott meg az a szerencse, mint évtársamnak, Vas Istvánnak, akit (tőle tudjuk) a Korona kávéházban Kassák avatott költővé. De már diákkoromban, Debrecenben végigolvasva (és kívülről megtanulva) a korabeli magyar avantgárdé költők köteteit, Palasovszkyt, Tamkó-Siratót, Tamás Aladárt, végül is Kassák tette rám a legnagyobb hatást. Néhány szabad versem, melyet a Debreceni Független Újság, a Népszava, a Pesti Napló 1927—29-es évfolyamai őriznek — Kassák derék epigonjaként tüntet föl, s azt hiszem, nem egyedül engem illet e jelző a korabeli költők és költőcskék közül. Ma, visszatekintve ifjúkoromra, úgy érzem, Adyn és Szabó Dezsőn kívül Kassák hatása alól nem tudtam kivonni magam nagyon sokáig. Több mint két évtizedes írói hallgatásom annak beismerése volt, hogy írói egyéniségem gyenge lábakon állt. • Személyesen csak jó harminc év múlva ismertem meg Kassákot. Mint az Élet és Irodalom szerkesztőjét — úgy érzem — kedvelt. Talán sem az ő nagyságát nem csökkenti, sem a magam személyiségét nem növeli, ha ezt elsősorban azzal magyarázom: méltányolta azt az egyenes, őszinte szerkesztői magatartást, amellyel a lap az ő költői értékét minden múló diszkrimináció fölé emelte, s akkor teremtett számára — hosszú szünet után — nyilvánosságot, amikor