Illés Ilona - Taxner Ernő szerk.: Kortársak Kassák Lajosról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1976)
III. Az újjáépítés vezérkarában - Hegedűs Géza: Ama nagyon kevesekközé tartoztam, akikkel tegeződött
Hegedűs Géza AMA NAGYON KEVESEK KÖZÉ TARTOZTAM, AKIKKEL TEGEZŐDÖTT Az Irodalomtörténet című folyóirat Kassák-vitájában Kassák Lajos halhatatlansága címen megpróbáltam elmondani, miért is tartom őt a magyar irodalomtörténet egyik főszereplőjének. Művészi arcképvázlatát két ízben is igyekeztem versben megfogalmazni, egyszer egy születésnapi köszöntőben (1. Összhang és zűrzavar című verseskötetemben), utóbb halálhírének hallatán (1. öszi divertimento című verseskötetemben). Nem akarom megismételni, amit esztétikai értékelésben így vagy úgy megfogalmaztam. Eleve adottnak tekintem, hogy az olvasó tudja: a század egyik legnagyobb költőjének, vüágirodalmi mértékegységekben is kiemelkedő és fontos művésznek tartom. Ezt az értékelő véleményemet egészítem csupán ki személyes emlékeimmel, emberi arculatának felidézésével abban a vetületben, ahogy élete végső két évtizedében láthattam, amikor is inkább szívélyes-barátságos, mintsem a bizalmasabb kapcsolatot jaelentő baráti viszonyban voltam vele. Huszonöt évvel volt idősebb nálam, híres és vitatott költő már abban az időben, amikor én kamaszfővel még csak elkezdtem barátkozni az irodalommal. Akkori barátaim és ifjú költőtársaim hol lelkesedtek érte, hol indulatos ellenszenvvel beszéltek róla. Ügy 15-16 éves lehettem, amikor először olvastam a Tisztaság könyvét és a Világanyámat. Nem is tagadom, a Tisztaság könyve első ismerkedésre riadt idegenkedést váltott ki belőlem, de nemsokára a Világanyám nyolcsoros előhangjából (Óh élet, ki hátamon hordtam a házam...) megcsapott a nagy költészet lélegzete. Később erről a korai élményről beszélgetve Kassákkal, ő úgy gyanította - és lehet, hogy igaza is volt -, hogy abban a nyolc sorban nekem éppen a nem-kassáki, a klasszicizálóan szabályos anapesztikus lejtés tetszett meg annyira, azaz pontosabban az, hogy a merőben kassáki képek egy, a számomra elfogadható ritmikai rendszerben öltöttek testet. De az is igaz, hogy az előhang pátosza átvezetett a kötej, szabad verseihez, és a Világanyám visszamenőleg a Tisztaság könyvéhez is. Úgy 19-20 éves koromban A ló meghal a madarak kirepülnek szeszélyes emlékidézését már a
