Illés Ilona - Taxner Ernő szerk.: Kortársak Kassák Lajosról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1976)

III. Az újjáépítés vezérkarában - Szalatnyay József: Kassák az újjáépítés vezérkarában

Az akkor még háborús sérülései folytán zárva tartott Szépművészeti Múzeum magyar festészeti gyűjteményéből 50-60 képet vittünk el a kultúrnapok kiállításaira, amelyeket Genthon István Pátzay Pállal állított össze Nagybányától napjainkig. Ezeknek a festményeknek kiállításával nyitottuk meg a „Demokrácia kultúrnapjai"-nak műsorát. Kassák egyre nagyobb szerepet vállalt a rendezésben. A Kecskeméten rendezett kultúrnapok szervezését már ő maga irányította. Látszott rajta, hogy minden területen otthon van. A sorozatos siker Kassák oldalára billentette a mérleget. Keresztury akkor még miniszter volt, és Pátzay javaslatára Kassák számára önálló csoportot szervezett a minisztériumon belül. így lett a koalíciós kormányzás idején Kassák felelős minisztériumi ,Jiivatalnok". Hogy milyen felelősséggel töltötte be hivatalát, azt kiválóan bizonyítja az a szép Kassák-könyv, amely ebben az időben látott napvilágot és emlékeztető az újjáépítés hőskorára: Képzőművészetünk Nagybányától napjainkig. Ha fellapozzuk ezt a kis könyvet, világosan láthatjuk, hogy Kassák milyen körültekintően és értő szemmel mérlegelte a magyar képzőművészet XX. századi fejlődését, eredményeit. Eszembe jut, hogy már a kecskeméti kiállítás anyagát Folly Róbert gyűjteményéből az ő kívánságára egészítettük ki; és így került a kiállítás képei közé Dési-Huber, Domanovszky és Pajzs-Goebel Jenő egy-egy jelentős műve. Szobrok sajnálatunkra nem szerepelhettek ezeken a kiállításokon, mert megközelítően biztos szállításukról akkor még szó sem lehetett. De Kassák könyve természetesen szobrászatunkra is kiterjed. A Nagybányától napjainkig kiállítás rendezési munkáját Kassák továbbra is rámbízta, így a megnyitókon az első tárlatvezetést is nekem kellett megtartanom. Kassákkal egyetértésben már a rendezést is úgy oldottam meg, hogy festészetünk két ágát hangsúlyoztam ki: az egyik München realizmusából, a másik a modern francia, azaz hogy Párizs festészetének talajából nőtt ki. Ezt a két tápláló gyökeret Kassák könyve bevezetőjében maga is hangsúlyozza. Magát a könyvet nem szándékozom itt értékelni. Ez nem feladatom. Csupán arra szeretném felhívni a figyelmet írásommal, hogy ezt a könyvet kár lenne kifelejteni Kassák művei közül. Érdemes emlékeztetnem rá, milyen sok korlátot tört át, milyen fokig volt „művészet-politikus", és hol, miben, mennyire vállalt „kompromisszumot" ő, aki a művészet igazságába vetett meggyőződését és a teljes művészi szabadság eszméjét sohasem adta fel. Ez a könyv erről is sokat árul el. De a legnagyobb erénye: a jól válogatott illusztrációk, pedig alig volt akkor még Kassáknak válogatásra lehetősége. Legtöbbnyire kész klisékkel kínálták meg. Kassák kitűnő elemző-értelmező—magyarázó szövege az alkotásokhoz illesztve — amilyen rövidek, annyira világosak és félreérthetetlenül tükrözik állásfoglalását. Hogy az ő szavával éljek: tiszta írások, ha elfogultságát — pro és kontra — nem is akarta leplezni ebben a könyvében sem.