Illés Ilona - Taxner Ernő szerk.: Kortársak Kassák Lajosról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1976)
II. A Munka szerkesztője - Kiss Sándorné Verzsényi Margit: Egy fiatal nő a Munka-körben
A Teréz körúton eleven mozgalmi élet zajlott; nőtt a szavalókórus, belőle szerveződött egy kamarakórus, irodalmi esteket, vallási, zenei, művészeti és politikai vitákat tartottunk. Kassák, Justus Pál, Lengyel Lajos, Heimer Jenő szemináriumokat tartottak. Justus György énekkart szervezett, mely Justus vagy Szalmás Piroska által zenésített verseket is előadott. E csoportban is alapító tag és szólista voltam. A műsorokat Kassák és Kassákné, meg a szűk vezetőség állította össze; s megmondták, hogy ilyen vagy olyan estet rendezünk. Szavalni fog Heimer Jenő, Verzsényi Margit, zongorázni Szelényi István vagy Kadosa Pál. Bevezető előadást tart dr. Neufeld Ervin vagy Nádas Bandi, vagy Kassák Lajos; szólót mond Simon Jolán vagy Verzsényi Margit. Előadásainkat eleinte a Teréz körúti helyiségben tartottuk, később a Pénzintézeti Tisztviselők Országos Egyesületének a Mérleg utca 6. szám alatti helyiségében. Nagy sikerű előadásunk volt a Városi Színházban valamelyik május elseje előtt. A munkások életét bemutató műsort Kassák és Simon Jolán írták. Két szólista volt: Heimer Jenő és én. Azon az óriási nagy színpadon külön-külön emelvényen álltunk; én fekete szoknyában, fehér ingblúzban, kék nyakkendővel, Heimer fekete nadrágban, kék vagy fehér ingben, kék nyakkendővel. Nagyszerűvé tette a műsort a pantomim játék, amit Nagy Eti tanított be és az MTE tornászai adtak elő. Mi sötétben álltunk, csak a fejünk volt megvilágítva, meg a nagy fehér függöny, melyen — árnyjátékként — megelevenedett a munkásélet: a munkásmozgalom, a rendőrterror, a lefogások, hozzá a szöveget mi és a kórus mondtuk. A legalább kétórás előadásnak óriási sikere volt. A Munka-körrel azonban nemcsak zárt helyiségben próbáltunk és szerepeltünk, hanem kirándulásokon is, ahol szemináriumokat is tartottunk. A mostani Marx téren, az akkori Banán-szigeten jöttünk össze mi fiatalok, s rajtunk kívül a Természetbarátok Egyesülete és az MTE fiataljai is. Jól megpakolva, bakancsban gyalogoltunk egészen Alsó-Gödig, mert a vonatra nem telt a pénzünkből. Az Alsó-Göd-i sátorvárosban, a Fészekben tornásztunk, énekeltünk, kultúrműsort adtunk. Legtöbben tagjai voltunk a Munkás Testedző Egyesületnek; remek tornász volt Zelk Zoltán öccse, de a Heimer-fiúk és lányok, Lengyel Lajos és a többiek is részt vettek a gúla-gyakorlatokban és más tornamutatványokban. Zelk Zoltán bohócként — pengetős hangszer kíséretében — előadott politikai csasztuskáival aratott sikert. Az összhangot itt csak a 100 %-osokkal való veszekedések zavarták meg. őszintén szólva én — tájékozatlanságomból eredően is — nem tettem különbséget a munkásmozgalom különböző csoportjai között; ha hívtak, mindenüvé elmentem szavalni. Jártam Kispesten, Lőrincen, Újpesten, Csepelen, mert szerettem a verset, és — úgy éreztem — a mozgalmat segítem. A Teréz körútra történő „költözködésünk" után indult meg a Munka című lap. A szerkesztőmunka a kávéházakban zajlott. Még a Lehel utcai idők-