Illés Ilona - Taxner Ernő szerk.: Kortársak Kassák Lajosról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1976)

II. A Munka szerkesztője - Kovács György: Egy muzsikus emlékei

Kovács György EGY MUZSIKUS EMLÉKEI Kis gimnazista voltam a budapesti Bocskai Gimnáziumban, amikor kezembe került Kassák A Tett című folyóirata. Bevittem az iskolába is, ahol miatta szenvedtem első politikai konfliktusomat: osztályfőnököm defetista sajtó terjesztése miatt vont felelősségre. Orvos apám simította el az ügyet. Személyesen először Kassákné Simon Jolánnal ismerkedtem meg az 1920-as évek elején. Balogh Vilma egyik vigadói rendezvényén hallottam szavalni, ahol zeneművészeti főiskolai hallgatóként Szelényi István és Weisshaus Imre (a mai Arma Pál) társaságában voltam jelen. Személyének hatása alatt bemutatkoztunk Simon Jolánnak, s akkor tudtuk meg, hogy Kassák felesége. Segítőtársául szegődtem a Kassák-kiadványok fővárosi terjesztésében, s így férje is tudomást szerzett rólam. 1924—25-ben Bécsbe mentem tanulni, és ott ismerkedtem meg személyesen Kassákkal az Atlantis kávéházban. Később a lakásukra is eljárogattam. Kassákot — 1926 végi hazatérésekor — a magyar rendőrség le akarta tartóztatni egy bécsi kiadványa miatt. Ezért bujkálnia kellett. Barna Sándor, Az £sf-lapok igazgatója adott neki helyet. Erről én úgy szereztem tudomást, hogy Bergmann Teréz tőlem kért kölcsön takarót Kassák részére; amit Kassákné vett át tőlem a Népszava épületének kapujában. A vihar elülte után megjelent a Dokumentum, amely közölte írásaimat, köztük még versemet is. A szerkesztés a Simplonban folyt, én mint fiatal csak figyeltem az „öregek": Kassák, Nádass, Déry Tibor, Németh Andor munkáját. A Kassák-kör tevékenységéhez a legértékesebb hozzájárulásom talán az volt, hogy bemutattam Kassáknak Justus Györgyöt, aki a Munka-kör törzstagja lett. Justus Pált is én ismertettem meg Kassákkal. A Munka és köre tevékenységébe csak késve kapcsolódtam be, aminek oka az volt, hogy kávéházi, majd színházi zenész lettem, s ezért az esti összejöveteleken nem jelenhettem meg. Munkanélkülivé válva jelentkeztem, amikor már a nagy szakítások megtörténtek; Justus Pált, Zelk Zoltánt és Vas Istvánt nem találtam ott.