Illés Ilona - Taxner Ernő szerk.: Kortársak Kassák Lajosról (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1976)

I. A Ma élén - Mácza János: Ifjúságom emlékeiből

tán. Vagy pontosabban: az összességünk különböző tagjai nem egyformán - sőt ellentmondóan is - értelmezték. A Ma világszemléleti különszámainak komoly és nagyon fontos politikai jelentőségük lett később, 1919 elején, amikor részleteket közöltek Lenin könyvéből, az Állam és forradalomból (Barta S. és Kahána M. fordításában) és az Orosz Föderatív Szovjet Köztársaság első alkotmányát. (Ezt én fordítottam. Mind a két esetben nem az eredetiből, hanem német nyelvű fordításból.) Nem érdektelen jelenség volt az sem, hogy ezeket a különszámokat mi, a Ma munkatársai, magunk terjesztettük Budapest főutcáin. Ez jellemző volt az önbecsülésünk értelmezésére is. Nem féltünk attól, hogy „rikkancsnak" néznek minket. (...) A művészek közül három ember volt, akikkel jó viszonyba kerültem és akiket mint művészeket is nagyra becsültem. Ezek: Tihanyi, Máttis-Teutsch János és Bortnyik Sándor voltak. Ők maguk is — bár Tihanyival nehéz volt beszélgetni - nagyon tetszettek nekem, no meg főképpen a munkáik. MáttisTeutsch megrajzolta nekem a Színház -1918 című brosúrám címlapját. A bécsi gazdag kiállításra is emlékszem. Bortnyikkal később egy Kritika című folyóiratot akartam volna megvalósítani, de a bonyolult körülményeink miatt a terv nem volt elég reális. (Bortnyik akkor a Bauhausba utazott.) Nemes Lampérthtal is elég szoros ismeretségben voltunk. De azt barátságnak nemigen lehetne nevezni. A Ma fő művésze természetesen Uitz Béla volt. De ő akkoriban nem nagyon húzódott a csoporthoz. Sokat dolgozott, mindig el volt foglalva. A Fészek kávéház szerkesztőségi asztalához alig járt el. Ami a zenét és a zenészeket illeti — egy közvetlen társa volt a Mű-csoportnak. Ez Hevesi Gyula (a harmadik Hevesi, akinek olyan fontos szerepe volt az életemben) fiatal húga volt: Hevesi Piroska zongoraművésznő, aki Bartók Bélánál végezte a budapesti konzervatóriumot. Neki köszönhettük elsősorban azt, hogy nemcsak megismerkedtünk Bartók Béla müveivel, hanem Bartók is megismerkedett a Mával. Hevesi Piroska szerepelt a Ma „Prcpigandaestéin" is. (Sok évvel később Moszkvában találkoztam vele — és hallgattam játékát utoljára. Volt nálunk a Sztretyenyszkij bulváron, sőt kipróbálta az én kis fiszharmóniumomat is. Játszott az Izvesztyija Klubjának a nagytermében. Ez a 30-as évek legelején volt.) A Tanácsköztársaság hónapjairól, mint emlékekről írni majdnemhogy lehetetlen. És nemcsak azért, mert ezek az egymásba szaladó napok tele voltak feszültséggel, átélésekkel meg az átgondolás nehézségeivel. Főként azért, mert minden annyira tömörített volt, hogy az ellentmondásokkal és akarásokkal, a jelen nehézségeivel és a jövő akkor még homályosan fénylő-csillogó reménységeivel teli időben rendbe rakni az emlékezéseket majdnem lehetetlen. Az események dátumai pedig összefolynak, bizonytalanokká válnak.