Kabdebó Lóránt szerk.: Vita a Nyugatról – Az 1972. ápr. 27-i Nyugat-konferencia (Budapest, 1973)
a szimbolizmus esztétikájával. De a kérdés vitatását nem folytatom, mert ebben azt hiszem nem fogunk egyetérteni Rába Györggyel. Viszont rá kell térjek előadásának vitázó részére, a szecesszióval kapcsolatban. Nos, itt a nagy, sőt vehemens vita ellenére, amelyet Rába ellenem folytatott, meg kell mondanom: nincs is vita közöttünk- Tudniillik ami a szecessziót illeti, itt Rába György nevem említése nélkül ugyan, az én többször kifejtett gondolataimat ismételte meg. Néhányan talán emlékezni fognak, hogy az Irodalomtörténeti Társaság nem tudom hányban lefolyt szegedi vándorgyűlésén síkra szálltam a szecesszió nevének az új magyar irodalomra való alkalmazása ellen, mégpedig éppen azokkal az érvekkel, amiket itt Rába is elmondott, hogy tudniillik a szecesszió mindenekelőtt képzőművészeti, sőt voltaképpen iparművészeti irányzat. (Lásd: Filológiai Közlöny, 1967. 226—227. 1., majd utóbb mégegyszer: Valóság, 1969. 12. sz. 73—76. 1.). és amit még nyomatékosabban hangsúlyoztam az az, hogy a szecesszió bécsi, illetve müncheni művészeti irányzat és jelszó volt, s a magyar irodalomnak és a magyar művészetnek ezzel úgyszólván semmi kapcsolata nem volt, márcsak az ismert Bécs-ellenesség miatt sem. A szecessziónak az átvétele, az új magyar irodalomra való alkalmazása, mondottam, csak azt eredményezné — s ezt is megismételte Rába —, hogy irodalmi fejlődésünket hozzákapcsoljuk, méghozzá minden alap nélkül, helytelenül hozzákapcsoljuk a német szellemhez. Ami a szimbolistákat illeti, itt Rába nagy hévvel és tiszteletreméltó apparátussal egy szavammal vitatkozott: az „elutasít" szóval. Nem emlékszem könyvem szövegére pontosan, elég régen írtam, lehet, hogy az „elutasít" szót használtam, és amennyiben ezt használtam, az helytelen volt. Csak azt akartam mondani vele, és ez kétségtelenül kiderül a szöveg összefüggéséből, hogy a Nyugat nagy költői nem foglalkoztak Mallarméval és Rimbaud-val, a hatásuk nem mutatható ki rájuk. Nem tudom, nem volt-e fölösleges ilyen nagy apparátussal igazolni, mint ahogy Rába teszi, mert mondom az „elutasít" szóval ha ugyan használtam, ennyit akartam mondani. (Utólagos jegyzet: könyvemben, A szimbolizmus a magyar íírában [95. 1.] egyáltalában nem használtam az „elutasít" szót!)
