Kabdebó Lóránt szerk.: Vita a Nyugatról – Az 1972. ápr. 27-i Nyugat-konferencia (Budapest, 1973)

Mind a közművelődési, mind pedig a szövegkritikai-textológiai munkától elválaszthatatlan azonban — s az Irodalomtudományi Bizottság ebben a vonatkozásban is maradéktalanul egyetért a Múzeum vezetésével — az elvi értékelő munka fontosságának a hangsúlyozása. A cél nagyon helyesen az, hogy nemcsak az irodalomtudomány belső feladatkörök szerinti munkamegosztásában vegyen részt a Múzeum a szövegkritika gondjait magára véve, de kapcsolódjék be, mint külön sajátos arcú műhely a tudomány lényegét jelentő vitázó-értékelő tevékenységbe is. Egy tudományszak — legalábbis a társadalomtudományok területén — annál inkább fejlődésképes ugyanis véleményem szerint, minél több önálló szellemi műhelye van: a tudományos kutatás lényegéhez tartozó elvi viták szervezeti alapja növekedik ezzel, s növekednek így egyben a tudományszak lehetőségei is. Társadalomtudományi vonatkozásban a viták pótolják ugyanis mintegy a hiányzó laboratóriumi kísérleteket: ezek biztosítják, hogy ne sikkadjanak el egy-egy probléma megoldásánál a különféle szempontok és lehetőségek-. Egy jó vitázó légkört biztosító, újabb szellemi műhely létrejötte azt jelenti tehát, hogy eggyel több jól felszerelt kísérletező laboratóriuma van a szakmának, nagyobb a biztosíték az egyoldalúságok s a megmerevítő monopóliumok leküzdésére, s így az igazság meglelésére is. Csak üdvözölni lehet tehát, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeum ilyen •— a vitázást, a kísérletezést fontosnak tartó — értelemben is tudományos műhellyé kíván alakulni s ilyen jellegűen is el akarja foglalni a tudományszak két meglévő műhelye — az Irodalomtudományi Intézet és az Egyetem — mellett az őt megillető helyet. A most megrendezett első vitája, a jelenlegi Nyugat-koníerencia egy helyes irányú törekvés első bizonysága. S külön aktuális hangsúlyt ad ennek a vitának a Nyugat-kiállítás nagy sikere s a küszöbön álló IVyugat-emlékezéskötet megjelentetése. Nemcsak azért, mert így a kiállítással és a memoárkötettel együtt ez a vita is hozzájárul ahhoz, hogy tudatosodjék az irodalomtörténész közvéleményben ennek a kulturális forradalmat hozó folyóiratnak a jelentősége. Ezen túlmenően fontossá teszi ezt a vitát az is — s az is a mühelykoncepciónak az elvi-értékelő munka irányába való kitágítását sürgeti, indokolja — hogy a Múzeumnak az a Nyugattal kapcsolatos tevékenysége, melyet a kiállítás megrendezésével s az emlékezések összegyűjtésével végzett ezzel a mai vitával lesz valóban teljessé, ezzel lesz befejezett. Az irodalomtörténetírásnak is megvannak a maga műfajai s megvan ezeknek a külön törvénye. Más jellegű irodalomtörténeti műfaj egy kiállítás vagy egy emlékezéskötet, mint egy értékelőösszegező tanulmány. A kiállítás elsősorban leír, ismertet, értékelni