Kabdebó Lóránt szerk.: Vita a Nyugatról – Az 1972. ápr. 27-i Nyugat-konferencia (Budapest, 1973)

fogalmát sem használhatjuk, de a leírható vonások felkutatásával többet tehetünk a reális értelmezéséért, mint eddig. 3. Tehát akár a szimbolizmusról, a szecesszióról, akár az érikultuszról vagy az irracionalizmusról beszélünk, olyan korjelenséget igyekszünk megközelíteni, amelynek a lényege az eruptív energia és a kételkedő világszemlélet. Senki nem tagadja, hogy a magyar viszonyok között ezek az irányok is magukba foglalták a társadalmi szolgálatot. Többek között ezt is kifejezi a magyar századelő, amelyről immár közhelyszerűen mondhatjuk el, hogy irodalmi forradalma egyben társadalmi forradalom előkészítője is volt. Erre utalt Czine Mihály, amikor Kaffka Margit Mária éveinek egyik párbeszédét idézte — a modern vers és a társadalmi gondolat erjesztésének kapcsolatáról. De hasonló sejtést jelez Kosztolányi Dezső egyik előszava is, amely az 1917-es Éjfél című magyar misztikus novellagyűjtemény bevezetőjeként jelent meg. Kosztolányi itt a kor pszichologizmusát, rejtelmességét igyekezett összekapcsolni a társadalmi helyzet-analízissel. Két irányba is figyel. Tudja, hogy a lélek mély rétegeit és az ösztönvilágot megközelítő szemlélet életünk ismeretlen területeire vezetett el, s hogy a jelentős irodalmi korszakok létrejöttének egyik feltétele mindig az volt, hogy az emberi világ új tájaira vezették-e az olvasót. De azt is tudja, hogy a szellemi törekvések nem magyarázhatók önmagukkal. ,,A kezdet és a vég csomóit — írja említett előszavában — sohasem oldották fel, mindig hallucináltak és vizionáltak az emberek . . . Voltak azonban korok, melyek a két pont közt csak a jelenségeket vették észre, azok a korok, melyek a földi élet harmóniájában megfeledkeztek önmagukról... A huszadik század nagyon misztikus. Miért? Mert boldogtalan, nagyon boldogtalan. »A miszticizmus az emberi ész kétségbeeséséből folyó cselekedet« ... miben higyjen? Mit valljon? Hova fusson ? Attól az idegen látványtól, melyet nem érthet meg, önmagába jut vissza, a rejtély elől a rejtélybe. .. Boldog korokban nincsenek misztikusok." Véleményem szerint a világháború közepétől kezdve egyre nagyobb hangsúlyt kap a társadalmi szolgálat és ez stílusjegyekben is megmutatható. Elhangzott, hogy Babits Bergson egyik első magyarországi ismertetője volt. De idézzük fel Babits 1917-es tanulmányát is, A veszedelmes világnézetet, amelyben egész nemzedékének Bergson- és Nietzsche-kultuszával néz szembe és ki tudja mondani, hogy ifjú koruk nagyon kedves szellemi játékai is elősegítették a kor legbűnösebb irracionalizmusának, a világháborúnak a létrejöttét. Tehát Babits felismerte az eszmetörténeti korváltás szükségességét. Koczkás Sándor pedig Ady közismert példájával tudta igazolni ezt a gondolatmenetet: A halottak élén Adyja már nem köthető a szimbolizmushoz. De hasonló